Hungária Pénzmosoda sem különb 37 fiókjával, de ki tudja meddig?

A Hungária Takarék 1956-os megalakulása óta, azaz már több, mint 60 éve bizonyítja, hogy alkalmas és képes a tagjai, a működési körzet lakosságának pénzügyi szolgálatára. 2001. óta a Hegyhátvidéke Takarékszövetkezet már a neve.

Siómenti Takarékszövetkezet beolvadt Dunaföldvár és Vidéke  Takarékszövetkezetbe 2006.  június 30-án.

Fadd és Vidéke egyesült Bátaszék és Vidéke Takarékszövetkezettel 2007. április 30-án.  

Nagymányok és Vidéke egyesült Völgység-Hegyhát Takarékszövetkezettel 2007. június 30-án.

TamásiTakarékszövetkezet és Völgység-Hegyhát Takarék 2007. október 31-én egyesültek.

A Völgység-Hegyhát Takarékszövetkezet 2012. július 1-jén megváltoztatta nevét Hungária Takarékra.

 

Működési területünkön 47 egységben állunk partnereink rendelkezésére, emellett már 74 önkormányzat számlavezetését látjuk el.


2017. szeptember 30-án Dalmand, Dunaszentgyörgy, Egyházaskozár, Felsőnyék, Györe, Harc, Kárász, Kéty, Kocsola, Lengyel, Mezőfalva, Mindszentgodisa, Nagykónyi, Nak, Őcsény, Váralja már megszünt

Heti 1: Aparhant, Baracs, Báta, Madocsa (2019. január 15-től tanácsadó pont)
 
Heti 2: Magyarszék, Sióagárd, Szakály, Szedres, Vásárosdombó

Kategória: A múlt, Baranya, Fejér, Tolna | Szóljon hozzá most!

Debreceni állítólagos vezénylésű Pénzmosóda sem különb!!!

Hajdúsámson egyesült Hosszúpályi Takarékszövetkezettel 2003. október 1-jével.

Nagyhalász Takarékszövetkezet beolvadt Tiszavasvári Takarékszövetkezetbe 2005. december 30-án.

Nyírségi beolvadt Szatmár-Beregi Takarékszövetkezetbe 2006.03.31-én.

Ibrány és Vidéke Takarékszövetkezet beolvadt Tiszavasvári Takarékszövetkezetbe 2007. január 2-án.

Hajdúsági Takarékszövetkezet egyesült Hosszúpályi Takarékszövetkezettel 2007.június 30-án – Hajdú Takarék Takarékszövetkezet néven.

A Polgári Takarékszövetkezet és a Komádi és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet a  2009. július 31-én Polgári Takarékszövetkezet néven egyesült.

Létavértes és Vidéke Takarékszövetkezet és a Pocsaj és Vidéke Takarékszövetkezet 2010. július 30-án ALFÖLD TAKARÉK Szövetkezeti Hitelintézet néven egyesült.

Vámospércs és Vidéke Takarékszövetkezet és a Kaba és Vidéke Takarékszövetkezet  2011. április 30-án Főnix Takarékszövetkezet néven egyesült.

A Biharkeresztes és Vidéke és a Biharnagybajom és Vidéke Takarékszövetkezetek 2011. július 1-jén beolvadtak a Hajdú Takarék Takarékszövetkezetbe.

Balmazújvárosi Takarékszövetkezet 2015. július 31-ével fiókjaival együtt beolvadt a Hajdú Takarékba. A Balmazújváros és Vidéke igazgatósága 2014. november 26-án határozott az átalakulásról, december 16-án pedig a Hajdú Takarék rendkívüli közgyűlésén kezdeményezte az egyesülést.

2015. októberében jelentették be, hogy a nagyecsedi székhelyű Nagyecsed és Vidéke Takarékszövetkezet, valamint a kisvárdai központú Rétköz Takarékszövetkezet beolvad a nyíregyházi székhelyű Szabolcs Takarékszövetkezetbe. Itt az egyesülés tervezett időpontja 2015. október 31 volt.

2016. július 31-én beolvadt a Hajdúdorog és Vidéke és a Tiszántúli Első HItelszövetkezet a Hajdú Takarékszövetkezetbe.

2016. augusztus 1-jén Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legnagyobb fiókhálózattal rendelkező pénzügyi szolgáltatója jön létre annak következtében, hogy az elmúlt hónapokban négy megyei takarékszövetkezet – Rakamaz és Vidéke Körzeti, Tiszavasvári, Szatmár-Beregi és Hodász- Porcsalmatulajdonosai a pénzintézetek küldöttgyűlésein támogatták és elfogadták hitelintézeteik egyesülését. A befogadó a Rakamaz és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet lesz, az új név a KELET Takarék.

Nyírbélteki Körzeti Takarékszövetkezet 2017. április 30. napjával beolvad a SZABOLCS Takarékszövetkezetbe.

A Kelet takarékszövetkezet szintén 2017. augusztusban tett közzé értesítést Beregdaróc, Csaroda, Gacsály, Gulács, Jármi, Kék, Milota, Nagycserkesz, Nagydobos, Nyírbogdány, Nyírkáta, Ökörítófülpös, Panyola, Szamoskér, Tiszadada, Tiszakóród, Tiszaszalka,  Tiszatelek, Tunyogmatocs, Tyukod, Vasmegyer kirendeltség felszámolásáról (az ügyfeleknek elérhetőségként kivétel nélkül más településeket ajánlanak)

A Szabolcs is 2017. szeptember 30-ával szünteti meg egységeit Gyulaházán, Papon és Tuzsérben. A Hajdú Esztárról, Kismarjáról, Pócsajról és Szerepről távozik.
 

A folyamat eredményeként 2017. október 31-én megalakult a Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék teljes területét lefedő TISZÁNTÚLI TAKARÉK Takarékszövetkezet.

 

Az új Takarék a debreceni HAJDÚ TAKARÉK Takarékszövetkezet, s Főnix Takarékszövetkezet , a rakamazi KELET Takarékszövetkezet, és a nyíregyházi székhelyű SZABOLCS Takarékszövetkezet egyesülésével alakult és 2017. november 6-án nyitotta meg kapuit az ügyfelek előtt.


2019. február 18. Apagy, Balsa, Báránd, Beregsurány, Bocskaikert, Buj, Encsencs, Fényeslitke, Győrtelek, Hajdúbagos, Hortobágy,    Kisar, Kocsord, Kótaj, Körösszegapáti, Monostorpályi, Nagykereki, Nagyrábé, Nyírmada, Nyírmeggyes, Nyírpazony, Ófehértó, Ópályi, Őr, Pócspetri, Ramocsaháza, Sáránd, Szakoly, Szamosszeg, Szatmárcseke, Tépe, Tiszabercel, Tiszadob, Tiszakerecseny, Timár, Tiszanagyfalu, Váncsod bezár.

Heti 2: Földes,

Heti 4: Barabás

Kategória: A múlt, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg | Szóljon hozzá most!

B3 Pénzmosoda az agytröszt, nemsokára beolvasztja az M7-et, s Nyugatot

Badacsonytomaj és Sümeg és Vidéke egyesült  2001.december 3-án Balaton-felvidéki Takarékszövetkezet néven.

Sárrétvidéke beolvadt Kápolnásnyék és Vidéke Takarékszövetkezetbe 2003. szeptember 30-án. 

Pilismarót-Dömös beolvadt Dunakanyar (nem integrált) takarékszövetkezetbe 2003. október  31-ével.

Pincehely-Ozora és Vidéke Takarékszövetkezet beolvadt Döbröközi Takarékszövetkezetbe 2007. január 31-én  Kaposmenti Takarékszövetkezet néven.

Nagyvázsonyi Kinizsi Takarékszövetkezet 2007. augusztus 1-jével Kinizsi Bank Zrt.
 

2015. augusztus 31. Tíz takarékszövetkezet: a Szentgál és Vidéke?, az Alsónémedi és Vidéke, a Balaton-felvidéki, az Ercsi és Vidéke Körzeti, az Érd és Vidéke, a Forrás, a Kápolnásnyék és Vidéke, a Kaposmenti, a Sárbogárd és Vidéke, valamint a Zirci Takarékszövetkezetek vettek részt az egyesülésben.

2016. június 15. Beloiannisz,

2017. január 16. BadacsonytördemicBakonynánaBalatonederics, Besnyő, DudarKislángLesenceistvándNagylókNemesgulácsSárkeresztúr, Szabadhídvég,

2017. január 30. Attala, GyulajIgarKurdOzora, Pátka,

2017. február 1.  Jásd, Ugod,

2017. május 1. Budaörs,

2017. október 1. AdonyAlap, Gógánfa, HerendIszkaszentgyörgy, Lovasberény, LovászpatonaMezőszilasSárosd, Sárszentmihály, Úrkút,

2017. október 31-vel megvalósult a B3 TAKARÉK Szövetkezet, a Pilisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezet és a Dunakanyar Takarékszövetkezet fúziója

2019. január 4. BakonybélDombóvárDöbröközKaposszekcsőLepsény, Somlószőlős, Szabadegyháza,

2019. január 8. PócsmegyerSzigetmonostor, Városlőd,

2019. január 10. , Pilisszántó, Pilisszentkereszt ,

2019. február 1.  , Perbál,  .
 

Heti 1: Csabrendek, Dömös, Gárdony, PIlisszentiván,

Heti 2: Etyek, Pincehely,

Heti 3: Biatorbágy,

 

A B3 TAKARÉK Szövetkezet, a Mohácsi Takarék Bank Zrt. és a Pannon Takarék Bank Zrt. egyesülése


 

A Kinizsi Bank Zrt. állományátruházása a B3 TAKARÉK Szövetkezet felé

Kategória: A múlt, Budapest, Fejér, Komárom-Esztergom, Pest, Tolna, Veszprém | Szóljon hozzá most!

3a Pénzmosoda Hódmezővásárhelyi állítólagossággal

Csanádpalota beolvadt Székkutasba 2003. szeptember 1-jével.

Szolnok Környéki egyesült a Kunszentmárton és Vidéke Takarékszövetkezettel 2006. szeptember 29-én.

Alsójászság Takarékszövetkezet beolvadt Jászfényszaru Takarékszövetkezetbe 2006. december 29-én Jász-Takarékszövetkezet néven.

Kiskundorozsmai Takarékszövetkezet és Mórahalom és Vidéke Takarékszövetkezet az illetékes Cégbíróság határozata alapján 2008. augusztus 31-én Mórahalom és Vidéke Takarékszövetkezet néven egyesültek.   

Szőreg és Vidéke Takarékszövetkezet és a Székkutas és Vidéke Takarékszövetkezet az illetékes Cégbíróság határozata alapján 2008. augusztus 31-én FONTANA Credit Takarékszövetkezet néven egyesültek.

Mórahalom és Vidéke Takarékszövetkezet 2009. július 15 től: Pillér Takarékszövetkezet.

2015. júliusban derült ki, hogy a szegedi székhelyű Fontana Credit Takarékszövetkezet és a Partiscum XI. Takarékszövetkezet, a szatymazi Szatymaz és Vidéke Takarékszövetkezet, valamint a kiszombori Kiszombor és Vidéke Takarékszövetkezet beolvad a mórahalmi székhelyű Pillér Takarékszövetkezetbe. Az egyesülési szerződés aláírásának időpontja 2015. június 29. volt.

A szentesi székhelyű Szentesi Hitelszövetkezet pedig beolvadt a szegvári székhelyű Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezetbe. Itt az egyesülés tervezett időpontja 2015. szeptember 30. volt.

2015. október közepén vált ismertté, hogy a tiszafüredi székhelyű Tiszafüred és Vidéke Takarékszövetkezet, valamint a jászberényi központú Jász-Takarékszövetkezet beolvad a kunszentmártoni székhelyű Kunszentmárton és Vidéke Takarékszövetkezetbe. Az úgy létrejövő társaság pedig 3A Takarékszövetkezet néven működik a jövőben. Az egyesülési szerződés dátuma szeptember 24., az egyesülés időpontja pedig 2015. december 31. volt.

A Pillér Takarék még ennél is leleményesebben, az „elérhetőség változása” címszóval tette közzé, hogy az ügyfelek többet nem látogathatják az újszentiváni, ruzsai, magyarcsanádi és királyhegyesi egységet. Kivétel nélkül mindet 2017. augusztusban csukták be.

2018. január 1-jével a Fegyvernek és Vidéke Takarékszövetkezet, a PILLÉR Takarékszövetkezet, a Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet, valamint az Újszász és Vidéke Takarékszövetkezet olvadt be a 3A Takarékszövetkezetbe.

2019. január 1-jén már nem nyitnak ki: Balotaszállás 2TB, Bordány 2TB, Csanádpalota, Csengele, Felgyő. Forráskút 2TB, Jánoshida, Pusztamérges 2TB,  Pusztaszer, Tömörkény, Zsana 2TB.

2019. február 1-jén már nem elérhetőek: Cibakháza, Csépa, Deszk, Jászfelsőszentgyörgy2TB, Jászladány, Jásztelek, Kengyel, Örményes, Rákócziújfalu, Tiszaderzs, Tiszapüspöki2TB, Zagyvarékas2TB.
 

Heti 1: Soltvadkert

Heti 2: Derekegyház, Földeák, Jászladány, Szajol, Tiszaroff

Heti 3: Alattyán,  Kétpó, Maroslele, Nagymágocs, Pitvaros, Pusztamonostor, Tiszabura, Tiszaderzs, Tiszaszőlős

Kategória: A múlt, Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád, Jász-Nagykun-Szolnok | Szóljon hozzá most!

M7 pénzmosodát Budapestről irányítják, a többi mellébeszélés

256/2000. számú határozat a Gyenesdiás és Vidéke Takarékszövetkezet, a Zalaszántó és Vidéke Takarékszövetkezet, a Zalaszentlászló és Vidéke Takarékszövetkezet és a Zalavár és Környéke Takarékszövetkezet beolvadással történő egyesülésének engedélyezéséről a Hévíz és Vidéke Takarékszövetkezetbe.

Karád beolvadt Balatonszárszóba 2003. december 31-én – Dél-Balaton Takarékszövetkezet néven.  

Pacsa és Surd Takarétkszövetkezetek beolvadtak Bak és Vidéke Takarékszövetkezetbe  2004. decemberével.

Dél-Balaton Takarékszövetkezet és Nagyatád Takarék Szövetkezetkezet Somogy Takarék Szövetkezet néven egyesültek 2008. december 31-én.

Bak és Vidéke Takarékszövetkezet és a Hévíz és Vidéke Takarékszövetkezet az MNB H – EN – I – 908/2016 számú határozata alapján beolvad a Zalavölgye Takarékszövetkezetbe  , a Zalavölgye Takarékszövetkezet neve a Zala Takarékszövetkezetre módosul .

A jelenlegi 55 fiókjából 20-at bezárnak, ezek a következők: Balatonszentgyörgy, Bázakerettye, Búcsúszentlászló, Gellénháza, Gelse, Hahót, Lábod, Mesztegnyő, Miháld, Molnári, Nova, Páka, Rezi, Sármellék, Tornyiszentmiklós, Türje, Vonyarcvashegy, Zalaapáti, Zalaszántó, Zalaszentiván. Ezeket fokozatosan heti 1-2 naposra szükítették le, hol vannak ilyenkor a képviselők? Előzmény 2017. szeptember 30-ával Becsehely, 2017. július 31-ével Andocs, Balatonfenyves, Balatonszemes, Garabonc, Háromfa, Látrány, Mernye, Somogysámson, Tarany.  Hogy mi a valós ok, azt lehet sejteni, csak be kell menni a Földhivatalba…

Valamikor volt még a Bak Takarék Gutorföldén, Murakeresztúron, Nagykapornakon, Pusztaszentlászlón, Söjtörön, Zalaszentbalázson, Zalaszentmihályon,  Dél-Zalai Takarék Bánokszentgyörgyön, Zalabaksán , Hévíz Takarék Alsópáhokon, Balatongyörökön, Karmacson, Kehidakustányban, Várvölgyön, Zalaváron, Kéthely Takarék , Somogy Takarék , Zalavölgye Takarék Bagodon, Csonkahegyháton, Egerváron, Pókaszepetken, Salomváron, Zalaszentgyörgyön.
 

Kategória: A múlt, Somogy, Zala | Szóljon hozzá most!

Bóly Takarék beolvad a Mohácsi Takarék Bank Zrt-be

Újpetre beolvadt Bóly Takarékszövetkezetbe.            2004. decemberével.

2018. december 31-ével  Borjád, Egerág. Erzsébet, Kátoly, Kozármisleny(2),  Majs, Nagynyárád, Pécs, Szajk, Szalánta, Töttös, Vokány.

2019. február elsejétől a kölkedi fiókban ,
2019. március elsejétől a babarci, dunafalvai, geresdlaki és homorúdi fiókokban megszűnik az ügyfélkiszolgálás

 

A B3 TAKARÉK Szövetkezet, a Mohácsi Takarék Bank Zrt. és a Pannon Takarék Bank Zrt. egyesülése

Kategória: A múlt, Baranya | Szóljon hozzá most!

Tüntetések a rabszolgatörvény ellen Magyarországon – az illiberális hegemónia bomlása?

Az elmúlt hetekben Magyarország újra a nemzetközi sajtó címlapjaira került. Ami ezúttal a figyelmet megragadta, az az a mozgalom, amely a Munka Törvénykönyve újabb átírása ellen indult el. December 12-én a Fidesz elfogadott egy törvényt, amely a túlórák keretét a dolgozók számára az éves maximális 250 óráról 400 órára emelte. Ezt a kormányzó Fidesz egyébként már 2011-ben is a munkaadók javára módosította. A törvény mostani elfogadását a parlamentben sorra lejátszódott kaotikus jelenetek kísérték, melyek során az ellenzéki képviselők a törvény elfogadását kívánták obstruálni.

Ugyanakkor pedig szabad kezet ad a munkaadónak arra, hogy akár három évig halogassa a túlórák kifizetését. Tavaly már beterveztek egy hasonló módosítást, azonban azt akkor gyorsan visszavonták, miután a kormány rájött arra, hogy a népszerűtlen intézkedés közvetlenül a 2018 parlamenti választások előtt bedöntheti a Fidesz népszerűségét. Fidesz-képviselők nem-hivatalos nyilatkozataiból tudható, hogy a törvényt most azért terjesztették be újra, hogy kielégítsék a német autógyártó cégek követeléseit, mivel ők egyre súlyosabb munkaerőhiánnyal néznek szembe egy alacsony bérekre épülő gazdaságban, amelyet a munkaerő jelentős része hagyott ott az ausztriai, németországi vagy más nyugat-európai jobban fizető munkehelyekért.

A kormányzó pártot így tetten érték, és egyébként legyőzhetetlen propagandagépezete hirtelen már csak kínlódva tudta fenntartani a „munkaalapú társadalomról” szóló diskurzust, amelyet a Fidesz épp azért talált ki, hogy legitimálja a munkajogok és a szakszervezetek gyengítését, és a társasági adó óriási visszavágását valamint egyéb intézkedéseket, amelyek egy zabolázatlan kapitalizmus felé sodorják az országot.

A kormányt nyilvánvalóan meglepte az utcai demonstrációk nagysága és intenzitása, amelyeket a szakszervezetek szerveztek legújabb intézkedésük ellen. A szakszervezeteknek pedig sikerült félretenni ellentéteiket, és igen hatásos keretezéssel jelentkeztek – „rabszolgatörvénynek” nevezték a módosítást –, összerombolva ezzel a Fidesz óvó gonddal építgetett populista önképét a kormányról, amely a magyarokat próbálja megvédeni Soros György és az európai liberális elit terveitől, és amely az előző kormányt is népellenes erőként mutatta be, amely a külföldi tőke érdekében rabszolgasorba taszítaná a magyarokat. A szakszervezetek közös keretezése kulcsszerepet játszott abban, hogy az elégedetlen polgárokat végül utcára vigye.

Míg a korábbi tüntetéshullámok (néhány kivételtől eltekintve) csupán a fővárost és a felső-középosztályt tudták megszólítani, a tüntetések ezúttal általában csendes vidéki városokban is számottevő tömeget mozgattak meg. Az utcai mozgalom ugyancsak kulcsszerepet játszott a széttöredezett parlamenti ellenzék felbátorodásában és összefogásában.

Ez az ellenzék a Fidesz áprilisi, harmadik győzelme után a teljes szétesés szélén állt. Korábban megelégedett nagyrészt szimbolikus tiltakozó gesztusokkal. Ezúttal azonban a képviselők összefogtak, hogy megakasszák a szavazási procedúrát. Noha ez az erőfeszítésük nem járt sikerrel, a Fidesznek csak úgy sikerült a törvényt elfogadtatnia (az igazságügyi miniszter kemény ellenőrzése alatt álló közigazgatási bíróságokról szóló, új törvénnyel egyetemben), hogy a folyamat jogilag megkérdőjelezhetővé vált. A szavazásról egy (a rendkívül kicsi, baloldali Párbeszéd frakciójához tartozó) ellenzéki képviselő által készített élő Facebook-videó rekordnagyságú, 1,2 millió megtekintést ért el, ez pedig megmutatta, hogy a polgárok valójában nem vesztették el politikai érdeklődésüket, és van módja az ellenzéknek arra, hogy mobilizálja őket.

Ez volt az a felismerés, amely arra sarkallta az ellenzéki képviselőket, hogy a tüntetések élére álljanak, és hogy megpróbálják megerősíteni a mozgalmat a követelések sorának kibővítésével. December 16-án néhány képviselő a közmédia épülete elé vezette a tüntetőket, és összesen 13 ellenzéki, parlamenti politikus ment be az épületbe, hogy a rabszolgatörvény visszavonásán felül az új követeléseket élőben is beolvastassák: kevesebb rendőri túlórát; független bíróságokat; a közmédia függetlenségét és az Európai Ügyészséghez való csatlakozást.

A közmédia vezetősége azonban megtagadta a követelések beolvasását és erőszakkal, biztonsági őrökkel távolította el a képviselőket épületéből – mindez pedig lehetőséget adott az ellenzéknek arra, hogy rámutassanak az Orbán-rezsim autoriter jellegzetességeire is.

Az utcai megmozdulások kétségkívül aláásták tehát a Fidesz legitimációját, és a parlamenti ellenzék ismét erőre kapott. 2019 januárja pedig a tüntetéssorozat folytatását hozta, hiszen a szakszervezetek már egy általános sztrájk megszervezését is ígérték, és a politikai ellenzék is mozgósítja hadait. Noha az általános sztrájk, mint út logikusnak tűnik, tekintve azt, hogy a Fidesz egy jottányit sem hátrált meg szándékait illetően (Áder János elnök pedig december 20-án alá is írta a rabszolgatörvényt), a magyar szakszervezeti mozgalom gyengesége ezt igencsak kockázatos lépéssé teszi.

Ha a dolgozók nem csatlakoznak az általános sztrájkra való felhíváshoz, az könnyen a tüntetéshullám végéhez vezethet, és tovább rombolná a szakszervezetek alkupozícióit is.

Ugyanakkor viszont a parlamenti ellenzék erőfeszítései, melyekkel a tüntetések széles, rendszerellenes mozgalommá bővülését próbálják elérni, ugyancsak veszélyesek, hiszen egészen más problémákat helyezhetnek előtérbe, mint az a téma, amely végre sikeresen szólította meg a munkásosztálybeli választókat is, akik eddig politikailag jórészt passzívak voltak.

A következőkben megpróbálom megvilágítani a tüntetéshullám törékenységét. Ehhez két másik ellenzéki mozgalommal vetem azt össze: a francia „sárga mellényesekkel” és a lengyel politikai ellenzékkel. Némileg egyszerűsítve fogom bemutatni őket, hogy jobban megvilágíthassam a magyar tüntetések legfontosabb tulajdonságait.

Ami a magyar és a francia mozgalmakat elsősorban összeköti, az az úgynevezett neoliberális és poszt-neoliberális kormányzási módszerrel való szembehelyezkedésük. Noha a fősodratú (liberális) sajtó általában Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök figuráját használja arra, hogy a centrumországok „Európa-párti kozmopolitái” és a periféria „Európa-ellenes populistái” közötti ellentétet hangsúlyozza, ez a keretezés általában lényeges hasonlóságokat fed el Macron és Orbán projektjei között.

Az egyik legfontosabb ilyen kapcsolat a nyugati ipari tőke függése az olcsó kelet-európai munkaerőtől, valamint az alacsony társasági adótól. Ezen felül ezeket a rendszereket úgy tervezték meg, hogy a jóléti kiadások és más létfontosságú közkiadások csökkentésével sajtoljanak ki járulékos munkát a gazdasági versenyképesség fenntartásához.

És éppen ennek a politikai-gazdasági rezsimnek a szimbólumai azok, amelyek ellen mindkét ország utcai mozgalmai tiltakoznak.

Természetesen ez a két politikai rendszer lényeges pontokban el is tér egymástól. Az új (és jobbra tolódó) francia politikai centrum eddig elkerülte az idegenellenes ultranacionalizmust. Pedig ez éppen azóta az európai jobboldal egyik legfontosabb eszköze, mióta Margaret Thatcher brit miniszterelnök a nyolcvanas években megmutatta, hogyan lehet felülről szervezetten, az etnikai/faji/vallási/erkölcsi értelemben vett „mások” elleni morális pánikkal elrejteni azokat az antagonizmusokat, amelyek a munka és  tőke között feszülnek. Ezt a szervezett morális pánikot a radikális jobboldaliak (olyan „nemzeti populisták” is, mint Orbán, de néhány saját magát „szociáldemokratának” tartó rezsim is) Kelet-Európában azért kezdték el alkalmazni, hogy eltereljék a figyelmet arról: éppen „autoriter kapitalizmust” építenek az európai periférián.

De e lényeges különbség miatt nem téveszthetjük szem elől, hogy ezekben az országokban számos  közpolitika – ilyenek a megszorítások, de szűkebben véve a hitel-kötelezettségek büntetésszerű behajtása a nemzeti, háztartási és fogyasztói szinten – ismét felélesztette a neoliberalizmust egy új, államcentrikusabb és egyedibb formában, a politikai centrális erőtérben.

Franciaország „sárga mellényesei” és Magyarország rabszolgatörvény-ellenes tüntetői a népi elégedetlenség kifejezői a neoliberális rendszerekkel szemben, amelyek a sebezhetőbb társadalmi csoportokra tesznek folyamatosan extra terheket, a részben éppen az állam által teremtett szociális válság felett próbálnak rendőrösdit játszani – miközben a tőkét  és a középosztályt védelmezik.

Sárga mellényesek párizsban (Fotó: Flickr /
NightFlightToVenus)

A két mozgalom tömegbázisa közötti különbségek részben magyarázhatóak azzal, hogy a két országban a politikai szabadságjogok védelmének helyzete eltérő. Magyarországon a polgárok már nem lehetnek biztosak abban, hogy a kormányellenes tüntetéseken való részvétel – avagy azok puszta támogatása a közösségi médiában – nem vezet majd személyes megtorláshoz ellenük. Egy fiatal tüntetőt, aki egy zászlórúdra fújt fel vízbázisú festékkel egy feliratot a parlament épülete előtt, máris 312 órás közösségi munkára ítéltek, és egy belga-kanadai állampolgárságú diákot is bíróság elé állítottak, miután állítólag inzultálta a rendőröket (az ügyész az ő esetében 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztést kért). A francia rendőrség persze nem éppen arról híres, hogy kesztyűs kézzel bánna bárkivel, de ez a magyar „szelektív kriminalizációs” gyakorlat (amely egyértelműen a demonstrálók otthon tartására irányul) jelenleg még elképzelhetetlen lenne Franciaországban. [1]

Más fontos különbségek is vannak természetesen a francia és a magyar példák között. Fontos kiemelni, hogy a francia mozgalom elérte kezdeti követelését (az üzemanyag adójának tervezett emelése elmarad), néhány apró járulékos engedményt is kiharcoltak, és talán még Macron legitimitására is halálos csapást mértek. A magyar mozgalom eddig csupán a kormányzó pártok „magyarokat védelmező”, népbarát, populista imidzsének aláásását és a „zombiellenzék” felélesztését vívta ki. És ezek az apró eredmények is törékenyek még. A fő kockázat pontosabb bemutatása céljából most röviden rátérek a lengyel ellenzéki példára is.

A 2018-as helyhatósági választásokon az egyesült ellenzék súlyos vereséget mért a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) pártra a nagyobb városokban. A liberális Polgári Platform (PO) – Lengyelország egykori, 2007 és 2015 között kormányzó pártja és a jelenlegi legnagyobb ellenzéki erő – nagyon nagy támogatást kapott a városokban, nagyon jelentős polgármesteri székeket hódított el, és meglepően könnyű győzelmet aratott Varsóban is. Ezek a diadalok egy olyan program segítségével valósultak meg, amely a Jaroslaw Kaczynski előtti „normalitáshoz” való visszatérést ígérték.

„Szeretlek, Lengyelország!” – Grezgorz Schetyna (középen), a Polgári Platform vezetője ellenzéki tüntetést vezet Varsóban, 2016. november 11-én / fotó: Grzegorz Schetyna, Twitter

A már a 2015-ig hatalmon lévő kormányokban is fontos pozíciókat betöltő Grzegorz Schetyna által vezetett PO alapvetően az elmúlt évtized neoliberális programjának visszatérését ígérte, éppen annak a projektnek, amit a szavazók 2015-ben elutasítottak, amikor egyedüli kormányzásra adtak felhatalmazást a PiS-nek. Míg a PO megőrizte a nagyvárosi szavazók (tehát politikájuk legfőbb kedvezményezettjei) közötti népszerűségét, súlyosan kikapott a vidéki régiókban, ahol kormányzásuk alatt a gazdaság lényegében stagnált, és amelyeket tömegesen hagytak el a fiatalok, hogy külföldi nagyvárosokban vállaljanak munkát. Ezt a trendet a legutóbbi regionális voks sem törte meg, amelyek fontosságát az is mutatja, mekkora szerepük van a régióknak az EU-s pénzek szétosztásában, amelyek egyben a párttámogatások fő forrását is képezik.

A PiS a szavazatok 34 százalékát szerezte meg összesen, és kilenc regionális közgyűlésben lett a legnagyobb párt. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy 2015-ös győzelmét követően a PiS – a Fidesz nyomdokaiba lépve – sikeresen építette ki elismertségét az elégedetlen szavazók között, azt ígérve, hogy megvédi a lengyeleket a külső ellenségtől, és ügyelve a gazdasági növekedésre, amely most már nemcsak erősebb, de egyenlőbben is oszlik meg a lakosság körében, mint korábban.

Míg tehát a PiS-nek teljesen világos karaktere van, az, hogy pontosan mit képvisel a PO a PiS-ellenességen kívül, egyáltalán nem világos.

Még az ellenzék nagyvárosi sikereit is inkább magyarázza a nagyvárosi szavazók PiS-ellenessége, mint bármiféle alternatíva iránti valós lelkesedés. Ráadásul Schetyna továbbra is az egyik legkevésbé megbízhatónak ítélt politikus Lengyelországban, főleg az előző kormányban betöltött szerepe miatt. Mindez nemcsak azt jelzi, milyen nehéz lesz a PiS-t megverni az idén esedékes, parlamenti választáson, de tágabb értelemben arra is rávilágít, milyen nehezen tarthatja meg az elit a szavazókat, ha lejáratódott, neoliberális politikát és régi arcokat tud csak prezentálni.

Na de miért fontos mindez a magyar események szempontjából? Éppen azért, mert december 12-e után – mivel a parlamenti ellenzék sikeresen állt be a tüntetések élére – megfigyelhettünk egy bizonyos eltolódást a mozgalom követeléseiben és beszédmódjában.

Amíg a szakszervezetek vezették a mozgalmat, mind a tüntetők, mind az ellenzék a rabszolgatörvényre és a Fidesz jól titkolt – de mostanra leleplezett – politikájára fókuszáltak, amelynek keretében kiszolgáltatja a magyarokat a külföldi tőkének. Ez az keretezés, ahogyan fentebb már megjegyeztem, igen kényelmetlen helyzetbe sodorta a Fideszt, ahogyan azt a tüntetések általában csendes vidéki városokban való kirobbanása is felfedte, és olyan választókat is sikeresen megszólított, akiket az ellenzék számos múltbeli kísérlete a demokrácia lebontásának megakadályozására és a jogállam védelmére eddig egyáltalán nem érintett meg.

Noha az ellenzék erőfeszítései, hogy a követelések spektrumát kibővítsék a fentebb már részletezett pontokkal, logikus lépésnek tűnik, de elvezetheti a mozgalmat ugyanabba a zsákutcába, amely az eddigi, 2010 és 2018 közötti ellenzéki tüntetések egymás utáni kifulladásához is vezetett.

Még pontosabban: ha a kizsákmányolás és az autoriter kapitalizmus elleni küzdelmet felváltja a jogállam visszatérésének követelése, akkor minden valószínűség szerint csupán a korábbi forgatókönyv ismétlődik. A tüntetők köre leszűkül a már állandó, megszokott szereplőkre, egyszerűen szólva: a budapesti középosztályra. Ők (ahogyan azt ma már pontosan tudjuk), nem számosak, és nem rendelkeznek elég hatalommal ahhoz, hogy valódi kihívást jelentsenek a Fidesznek.

Ráadásul, ha az ellenzék a tüntetések támogatása felől az ellenőrzés átvétele felé mozdul el, ez sokkal egyszerűbbé tenné a kormánypárt dolgát, amikor azt állítja, hogy a tüntetők egyszerűen ugyanazt a kifáradt liberális politikát képviselik, amely egyszer, 2006 után már gazdasági és morális romhalmazzá tette Magyarországot (erre lásd pl. Szombati 2018). Ha a szakszervezetek és a munkások eltűnnek a képből, nagyon nehéz lesz az egyszerű választók maradék részét is az utcán tartani, különösképpen a kisebb városokban. Ahogyan azt a lengyelek esetében láttuk, a progresszív politika újraéledése mind legitimációjában, mind politikai erejében a munkásosztálybeli támogatástól függ.

Amint azt a 2016-os, kritikus év óta lezajlott események bizonyították, és ahogyan azt antropológusok már jóval korábban megjegyezték (lásd: Kalb és Halmai 2011, és Kalb és Mollona 2018), a neoliberális hegemóniával szembehelyezkedő mozgalmak Európában egyre inkább kemény jobboldali (ultranacionalista és kirekesztő), avagy illiberális (bonapartista és neoliberális) formában jelentkeznek a baloldali orientáció helyett.

A szélsőjobboldali aktivisták jelenléte Párizs utcáin (még akkor is, ha a Nemzeti Tömörülés [a Marine Le Pen által átnevezett korábbi Nemzeti Front; a szerk.] nem tudta a „sárga mellényesek” feletti irányítást megszerezni) megmutatja, milyen tétjei is vannak a játéknak. A neoliberalizmus újjáéledése Lengyelországban ugyanakkor rávilágít az elitpolitika szívósságára is a kontinens egyes sarkaiban (még akkor is, ha visszatérésük az EU perifériáján továbbra is erősen valószínűtlennek tetszik).

Magyarország esetében olyan helyzetbe kerültünk, amikor a rendszerellenes tüntetések politikai tartalma és iránya (a poszt-neoliberális renddel való szembehelyezkedés) még mindig fordulhat bármerre. Itt a liberális hegemónia egykori bástyái nem csupán erodálódtak, de alapvetően alá lettek aknázva, gondoljunk csak a régi liberális pártok eltűnésére vagy éppen a Közép-Európai Egyetem elűzésére Budapestről. Éppen ezért nagyon nehéz itt elképzelni a lengyel helyzet megismétlődését, tehát a régi elit bármiféle visszatérését. Ez önmagában viszont nem jelenti azt, hogy nem ismétlődhet meg a tüntetések előző (2010 utáni) hullámokhoz hasonló bukása. A korábbi tüntetések ugyanis nagyon karakteresen liberális tónust kaptak, ezek után pedig kifulladtak, ezzel apátiát és általános reménytelenség-érzést okozva.

A helyzet tehát igen fogas kérdés elé állít: a liberális felügyelet alatti neoliberalizmus túlzottan szét van verve ahhoz, hogy újjáéledjen; a szélsőjobboldali ellenmozgalmat annyira meggyengítették, hogy már nem is reménykedhet abban, hogy egyedüli kihívója legyen a hegemón pártnak, amely sok tekintetben átvette az ő kulturalista külsőségeiket; a baloldal pedig még mindig térdre van kényszerítve, program és életképes szervezeti háttér híján.

A Fidesz leváltására kínálkozó egyetlen reális esélyt jelenleg egy pluralisztikus „népfront” jelenthetné. Ez a népfront az elégedetlenség legtágabb köreit is képes lenne magához vonzani (mind városi, mind vidéki területeken), és Orbán egyszerű leváltásánál sokkal többet tudna ígérni (a miniszterelnök személye jelenleg ugyanis hasonló áttétes szimbólum-szerepet játszik az ellenzéki képzeletben, mint Soros a Fidesz szavazói számára).

Amire szükség van, az egy közös minimum a Fidesz utáni időszakra. A pluralisztikus ellenmozgalom sikeréhez ennek a minimumnak fontos része kell, hogy legyen az erős „szociális” és munkás-érdekvédelmi elem. A jelenlegi demonstrációk tétje nézetem szerint tehát az, hogy az elvezethet-e majdan a munkásmozgalom újbóli megerősödéséhez, és munkáspárti politikai szervezetek megjelenéséhez.

Nagyon nehéz elképzelni azt, hogy a Fidesz mindezek nélkül eltávolítható lenne a hatalomból.

Hivatkozott irodalom

  • Kalb, Don, and Gabor Halmai, eds. 2011. Headlines of nation, subtexts of class: Working-class populism in neoliberal Europe. New York: Berghahn Books
  • Kalb, Don, and Mao Mollona, eds. 2018. Worldwide mobilizations: Class struggle and the urban commons. New York: Berghahn Books
  • Szombati, Kristof. 2018. The Revolt of the provinces: Anti-Gypsyism and right-wing politics in Hungary. New York: Berghahn Books.

A cikk eredeti, angol változata a Focaal antropológiai szakblogon jelent meg, 2018. december 28-án. Néhány részletet aktualizálva közöljük a magyar fordítást.

Fordította: Tóth Csaba Tibor. A fordítást az eredetivel egybevetette: Kováts Eszter.

Kategória: A mi határunk, A múlt, Csonka-Magyarország | Szóljon hozzá most!

Ez még kimaradt, de a gyömrői sem különb!

Ceglédberceli (nem integrált) beolvadt Pécel és Vidéke Takarékszövetkezetbe 2006. december 29-én.

A Dél-Pest Megyei Takarékszövetkezet, a Monor és Vidéke Takarékszövetkezet és a Pécel és Vidéke Takarékszövetkezet 2012. január 1-jén PÁTRIA Takarékszövetkezet néven egyesült.

Pest megyében 2018. január 1-jével az  Örkényi Takarékszövetkezet olvadt be a Pátria Takarékszövetkezetbe.

Kocsér fiók utolsó nyitvatartási napja: 2018. december 19. (szerda).

Felsőlajos, Pusztavacs, Tatárszentgyörgy fiókok utolsó nyitvatartási napja: 2018. december 28. (péntek)

Heti 1: Ecser, Mende, Felsőpakony, Jászkarajenő, Táborfalva, Vasad

Kategória: A múlt, Budapest, Pest | Szóljon hozzá most!

Korona Pénzmosoda 71-el marad, de meddig?

Hangony beolvadt Sajókazába – Sajóvölgye Takarékszövetkezet lett 2003. szeptemberétől.

Háromkő egyesült Sajóvölgye Takarékszövetkezettel 2007. december 6-án.

Mezőkeresztes és Vidéke Takarékszövetkezet névváltozás: BORSOD Takarék Takarékszövetkezet 2007. őszétől.

TAKARÉK Szövetkezeti Hitelintézet (Kazincbarcika) és az Abasár és Vidéke Takarékszövetkezet 2009. szeptember 30-án TAKARÉK Szövetkezeti Hitelintézet néven egyesült.

Forró és Vidéke Takarékszövetkezet neve 2011. július 5-től Abaúj Takarék Takarékszövetkezetre változott.

2016. december 31-én a Felsőzsolca és Vidéke Takarékszövetkezet, az AGRIA Bélapátfalva Takarékszövetkezet, az Eger és Környéke Takarékszövetkezet, a Szendrő és Vidéke Takarékszövetkezet beolvadt a BORSOD TAKARÉK Takarékszövetkezetbe, és KORONA TAKARÉK Takarékszövetkezet néven folytatja tevékenységét Miskolci állítólagos központtal.

2017. szeptember 18-án Balaton, Bekölce, Egerbakta, Egerbocs, Egercsehi, Izsófalva, Mikófalva, Nagyvisnyó, Novaj, Rudabánya, Sály, Szalonna, Tarnalelesz

2017. szeptember 19-ével a Boldva és Vidéke miskolci és sajókeresztúri jelenlétét csökkenti. A Szerencs és Környéke ugyanekkor csuk be öt fiókot. A Bükkalja Cserépváraljáról vonul ki.

Az Azúr takarék 2017. szeptember 30-tól zárja be Aszaló, Bodroghalom, Erdőbénye, Telkibánya, Tiszakarád, Zemplénagárd kirendeltségeit.

2018. június 10-én Csernelyt, Feldebrőt, Parasznyát, Rátkát, Sajóvámost

2018. június 13-án Monokot,

2018. június 19-én Sajókazát,

2018. szeptember 15-én Borsodivánkát, Tardot,

2018. október 24-én Karcsát, Krasznokvajdát, Ricsét,

2018. november 5-én Bánhorvátit, Dédestapolcsányt,

2018. december 7-én Felsőnyárádot, Megyaszót, MezőzombortSajóbábonyt,

2018. december 28-án Andornaktályát, Ceredet, Kenézlőt, Maklárt ,

2019. január 31-én Andornaktályát, Bánhorvátit, Borsodivánkát, Borsodszirákot, Bőcst, Bükkábrányt, Ceredet, Csernelyt, Dédestapolcsányt, Feldebrőt, Felsőnyárádot, Felsővadászt, Héhalomot, Hidasnémetit, Homrogdot, Ináncsot, Kállót, Karcsát, Kenézlőt, Krasznokvajdát, Lakot, Maklárt, Megyaszót, Mezőnagymihályt, Mezőzombort, Monokot, Novajidrányt, Olaszliszkát, Parasznyát, Rátkát, Ricsét, Sajóbábonyt, Sajószögedet, Sajóvámost, Szilvásváradot, Tardot, Tiszakeszit, Tiszapalkonyát, Vattát ,


2019. február 10-én Felsőtárkány, és Sajókazát bezárják.

Heti 1:  Felsőtárkány,   Onga, Ostoros, Taktaharkány

Heti 2: Tiszalúc,

Heti 3: BükkzsércS, CserépfaluT,  Kesznyéten, Szomolya,

Kategória: A múlt, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves | Szóljon hozzá most!

Bálint NatáLia: Ez a hazánk

A dal ötlete akkor fogalmazódott meg bennem, amikor először léptem át úgy a magyar határt, hogy tudtam: hónapokig nem láthatom a szeretteimet és a hazámat. Akkor eszembe jutottak Wass Albert sorai.Tisztelgek ezzel a szerzeményemmel Wass Albert emléke, a magyar hegyek, az egyetlen magyar hazám előtt. A dal ősbemutatója Miskolcon volt, 2014. február 15-én. Akkor Farkas Berta zongoraművésszel és Mentes Norberttel. Mentes Norbert a felvételen is közreműködik. A dal elején jómagam játszom a zongoradallamokat, amelyek egyrészt a Boldogasszony Anyánk kezdetű ősi himnuszunkból valók, másrészt a katolikus Szentmisék Allelujáját idézik. A további zongorajáték a hangszerelést készítő Farkas Károly érdeme. A képeket az interneten találtam, illetve privát fotók. Adjon erőt ez a dal mindenkinek, aki nem boldog a jelen társadalmi-politikai állapotok között! Szeretettel: Bálint NatáLia

Vásárra viszem a bőröm, de akkor most aztán osszátok, hadd szóljon! Felkészültem a lejáratásra, a megbélyegzésre.Tudom, hogy azt a mocskot, amit kaphatok emiatt a dalom miatt, el sem tudom képzelni. Mégis muszáj MOST kitennem ezt a dalt. Szétfeszítenek a hazám és a népem iránti érzéseim, és tehetetlen dühömön csak azzal enyhíthetek, ha megosztom, ami már 4 éve is kiverte a biztosítékot (ezért le is vettem mindenhonnan). Mert ezt nem tudják kampánycélra használni, ez a dal egyszerre ekézi a teljes politikai csapatot. Ugyan minden kérésem jelentéktelen, mégis nyomatékosan kérem azokat a politikusokat, akik egyszer már leszerepeltek, hogy ne rontsák tovább a közhangulatot! Takarodjanak el a manipulatív, hatalmi hasznot leső, ellenzékben jófejkedő, kormányon egoista és/vagy tehetségtelen, inkompetens emberek! Hagyjanak minket most már békén! Ha ők nem tették volna, amit tettek, akkor nem szavazta volna meg sok elkeseredett ember ezeket a mostaniakat. És a magát nemzetinek és kereszténynek hazudó, sztálinista, nárcisztikus pszichopaták meg remélem, tényleg annyira elbízták mostanra magukat, hogy ezúttal belefulladnak a saját szemetükbe. Ne kérdezzétek, hogy “de akkor ki?”, mert nem tudom! Ugyanis a legtöbb tehetséges, okos, tiszta szívű, kreatív embert, aki szívesen tett volna, messzire üldözték, elhallgattatták. Amikor kulturálatlan, hozzánemértő, tanulatlan, képzetlen senkiháziak pártvonalon kerültek pozíciókba. Viszont meglátjátok, előjönnek a nagyformátumú emberek, ha nem kell rettegniük attól, hogy az első megnyilvánulásukra moslékot öntenek rájuk! Ha megbecsüli a nemzet a jó vezetőket, a jó vezetők vállalják a feladatot. Mert az ország vezetése nehéz, felelősségteljes, óriási feladat. Amihez alázat kell, ész és szív: a mai vezetők legfőbb ellenségei mindezek. Megosztható a dal. 4 éve várja, hogy nyilvánosságra kerüljön.

Kategória: A múlt, Bálint Natália, Csak a gyökér kitartson, dal, Hazám, Kiáltvány, Nem volt még elég..., Üzenet haza, vers | Szóljon hozzá most!