2007/12

Flórián Csaba: REKVIEM

csángók székelyek ma-gyarok akár a tiltott é-nekek csak suttogva
csak a bérceken katla-nok mélyén mégis dél-
cegen a felégetett partokon mostoha partokon árvalányhajjal szemükből felénk intenek dolgos tegnapok néma századok s hol kézhez símul fű fa madár esténként árnyék oson s ökölbe menekül a mosoly csitt te csillagszemű gyermek még meghallják a vadak itt még az utcára
szórt hamunak is ára
van s a házban a fala-kon az emlékek fájók
Bukovina Bácska Bákó de mindig hűen szolgá-lók de nem szolgalel-kűek testvéreim csángók székelyek kik hordták talán hordják
az előregyártott szabadság
kényszerzubbonyát.

andre névjegye

blog.hu/user/869474 blog.hu/user/870746 http://blogger.hu/user/170038 https://www.blogger.com/profile/04913511731763672942 https://plus.google.com/116812610149169792129 https://twitter.com/andrelowoa https://twitter.com/andre_lowoa
Kategória: Flórián Csaba, REKVIEM, vers | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.