Attila, az Isten ostora

A V. században egy harcos nomád nép jelent meg a Római Birodalom határán: a hunok. Élükön a kiemelkedő hadvezér, Attila állt. A korán árvaságra jutott Attilát egész életében egyetlen egy cél vezérelte: irányítani akarta az egész világot – és ehhez megvoltak a megfelelő képességei. Azon kevés legendás vezérek egyike volt, aki megszállottságával, elkötelezettségével és küldetéstudatával saját képére formálta a történelmet.

Attila az Isten ostora Tíz esztendö telt el azóta, hogy Urkon fia, Györk, a pásztorfiú, a sérült lábú üszö nyomán rátalált az Isten kardjára. Tíz esztendö óta villog ez a kard Attila Király kezében, s vele a hunok hatalma alá hajtotta a fél világot: a Volgától a Rajnáig, az Al-Dunától a Balti- tengerig . Györk a király udvarában szép szál legénnyé serdült. Megtanult ló hátáról visszafelé nyilazni az ellenségre, tülök szavára futást színlelni, majd hirtelen oldalt kanyarodva visszavágni. Kardja, kopjája közelharcban félelmetes fegyvernek bizonyult. S ha valaki mindebben kételkedett vol- na, csak reá kellett nézni: sebhelyektöl barázdált arca bárkit meggyõzött arról, hogy ez a legény bizony nem kapkodta a fejét ott, ahol sürüje volt a csatának. Most ott áll örségben, egy halom tetején, Róma fölött. Lába elótt az ,,örök város”, annak a biro- dalomnak a szíve, amellyel tavaly mérte össze hadai erejét a hunok királya, akit ,,Isten ostora” néven emleget a megrémült fél világ. Igen, egy éve volt, amiltor két világ megszám- lálhatatlan hadserege megütközött a catalaunumi síkon. Másfélszázezer ember esett el ott, mégsem derült ki: melyikük az erösebb. Attila annak az éjsznkába nyú1ó rettentö csatának a végén harci szekerekkel sáncoltatta körül táborát, s középen máglyát rakatott, hogy azon eméssze el magát inkább, mintsem hogy a rómaiak fogságába kerüljön. Az Aetius vezette római sereg azonban kereket oldott az éj leple alatt. Györköt erre a csatára holta napjáig emlékeztet- ni fogja az a hosszú forradás, amelyet a testén visel. Rettentö volt a csapás, nem tudta megvé- deni töle még börzekéje sem. Hanem aki azt a csapást mérte, már rég odaát, a túlvilágon várja, hogy a hunok hite szerint szolgálhassa öt. Györk pedig itt áll Róma fölött. Talán újabb csata haj- nalán, amely Attilát végleg a világ urává teszi. Eszébe jut a tegnap esti tábortüznél hallott igric-ének Attilláról, akinek testét nem fogja fegyver. S legutóbbi diadaláról, Aquileia elfoglalá- sáról, ahol ö maga nem lehetett ott. Már-már úgy tünt, hogy a falak és az elszánt védök bizonyulnak erösebbnek, s a világverö Attila hadainak vissza kell vonulniok a vár alól. De a király egyszer csak észrevette, amint egy gólya csörében hordja ki fiókáit az ostromlott városból. – Nézzétek csak! – szólt ekkor a király. – Ez az oktalan állat érzi már, hogy megszámláltattak Aquileia napjai. – S parancsot adott: szedjék le a lovakról a sok ezernyi nyerget, temessék be velük a vár védösáncait. Így aztán közelebb vonhatta a falakhoz az ostromgépeket, a nyílvetöket, s egy végsö rohammal bevette a várost. Most itt vannak Róma falai alatt. A hatalmas hun sereg körbezárta a várost. Hogy is mondta az az ösz püspök, aki Catalaunum felé vezetö útjukban megnyittatta elöttük városa kpuit: – Ha valóban te vagy ,,Isten ostora”, meg kell hajtanunk fejünket az Ö akarata elött! Attila pedig akkor parancsot adott, hogy abban a városban senkinek egy haja szála se görbüljön meg . *** A Attila az Isten ostora fölkelö nap már megvilágítja Róma falait. Odalent egyszerre megkondulnak a város harangjai. Aztán megnyílik a fökapu, és fényes papi segédlettel kilép rajta maga Leó pápa. Kettéválik elötte a hunok tábora. A menet ott halad el alig néhány lépésnyire Györktöl. S a föpásztor, kezében magasba tartott kereszttel, egyszer csak ott áll Attila elött. – Nagy király! – s hangja messzire szárnyal a sokaság fölött. – Te, kit a népek Isten ostorának mondanak! Ki legyözted eddig minden ellen- ségedet! Tudjuk, Isten küldött téged büneink miatt, büntetésül. De halld meg: te magad is Isten szolgája vagy. Isten pedig most azt akarja, hogy ez a város megmaradjon! Attila hallgatja a föpásztor szavait, de másra figyel: Leo pápa feje fölött csodálatos alak lebeg, aki óvón terjeszti ki karjait Róma városa fölé. A hun seregben s a város falaira kigyült nép között végigmorajlik a csodás jelenés híre. Attila érti az égi jelet. Meghajtja fejét a nálánál is hatalmasabb akarat elött. Parancsot ad: a hun sereg föllkerekedik Róma falai alól és visszaindul a Duna-Tisza tájára. Isten ostora elkkor aratta legnagyobb gyözel- mét: önmaga fölött.

andre névjegye

blog.hu/user/869474 blog.hu/user/870746 http://blogger.hu/user/170038 https://www.blogger.com/profile/04913511731763672942 https://plus.google.com/116812610149169792129 https://twitter.com/andrelowoa https://twitter.com/andre_lowoa
Kategória: Pest | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.