4304 Gödöllői kistérség

Csömör 7269 lakosú nagyközség, Budapesttől keleti szomszédságában fekszik a kis Csömöri patak kanyarulatában, a Gödöllői dombság északnyugati peremén. A török uralom alatt a teljesen elnéptelenedett falut a Wattay család lutheránus tótokkal, majd gróf Grassalkovich Antal német kapásokkal népesítette be.
A római katolikus barokk templomot Grassalkovich Antal kezdeményezésére 1771-ben kezdték építeni.
Az evangélikus templom 1871-ben épült későromantikus stílusban.
Különösen védett természeti kincs a csömöri ősláp, melyet az Ős-Duna kavics teraszaiba vájt patakvölgy alakított ki. Az ősláp és a rét természetvédelmi terület.

Dány 4222 lakosú község Gödöllőtől 23 kilométerre, délkeletre fekszik. A települést már a XVII. században említik az egyházi krónikák. A mai község, ezen a helyen, már a harmadik település. Először Szentkirály, majd Faluhely néven szerepel. Fejlődését három időszakra lehet osztani.
A XIX század végéig alakult ki a település központja, a patak által átszelt részen. A XX. század elején a terjeszkedés a mai Kisköz u.-Árpád u.- Zöld u.- Szondi u.- Rózsa u. és a Szőlő körút felé irányult. A II. Világháborút követően erőteljes fejlődés Isaszeg irányában következett be. A változatos domborzat, a települést átszelő patak, az erdő közelsége kedvező tájképet kínál. A település szép zöld területei, széles utcái, az előkertek, a szép kerítések teszik teljessé a faluképet.

Gödöllő 31109 lakosú város, a 3-as főközlekedési út, az M3-as autópálya és a 80a-s/Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik a Gödöllői-dombság szívében. A település Gödöllő és Máriabesnyő összeolvadásából jött létre. Besnyő a régebbi település. Gödöllő első írásos említése 1352-ből való. Jelentőségre a település akkor tett szert, amikor Mária Terézia egyik kegyeltje, gróf Grassalkovich Antal birtokközpontjául szemelte ki. Jelentős építmények sorát hozta létre, hatalmas parkokat alakított ki, amelyek mindmáig meghatározzák a városképet. Új kastélyában 1751-ben vendégül látta a királynőt is. Az állami kézre jutott kastélyt 1867-ben a nemzet ajándékaként a királyi család nyaralóul kapja. Ez fellendíti a település életét, a királyi család és főleg Erzsébet királyné sok időt tölt itt, nagy társasági élet bontakozik ki, jelentős vadászatokat rendeznek. A szép környezet sok fővárosit villák, nyaralók építésére csábít, az 1900-as évek elejétől a magyar szecesszió legjelentősebb műhelyeként Körösfői Aladár és Nagy Sándor vezetésével művésztelep működik. Az ellenforradalmi korszakban a kormányzó, Horthy Miklós nyári rezidenciája, újra a társasági élet központja. 1933-ban itt rendezték meg a cserkészek világtalálkozóját, a IV. Jamboree-t. 1945 után a fejlődést az agrár felsőoktatás megtelepedése indítja meg. 1957 óta egyetem a gödöllői tanintézet. Gödöllőn született Nagy Sándor festőművész és Török Ignác honvédtábornok, aradi vértanú.
A Máriabesnyői kegytemplom 1759-1763 között épült kis barokk kápolna, amelyet a loretói kápolna mintájára a később épült templommal egybeépítettek. Az  úgynevezett felsőtemplomot 1768-1770 között emelték a kriptával együtt, mai formáját 1811-ben érte el. Az első kápolnával egy időben épült a kapucinusok kolostorépülete is. A homlokzata jellegzetes késő barokk stílusú, a címeres kapuzat az altemplomba vezet. Homlokzati tornyos építmény, órás főpárkánnyal, volutás, urnás oromzattal. Kétszakaszos hajó, orgonakarzat, szentély, majd az egykori loretói kápolna intim tere következik. A főoltár gazdagon díszített, a loretói kápolna végében helyezkedik el. Egy része a XVIII. századból való, ebben őrzik a középkori elefántcsont Mária-szobrocskát, a többi része 1910 körül készült. A főoltár mögötti falon egy falon helyezték el a másik kegytárgyat, egy XVIII. századi olasz mester ébenfa Mária szobrát. Értékesek a rokokó gyóntatószék és szószék. A mellékoltárok képeit egy bécsi kapucinus szerzetes festette a XVIII. században. Az altemplom kétszakaszos csehboltozatos tér, néhány egyszerű oltárral, vörös márvány sírkövekkel. A belőle nyíló kriptában Grassalkovich Antal Dorfmeister által készített, címerekkel, szobrokkal, vázákkal díszített síremléke található.
A kálvária barokk alkotás 1771-ből, valószínűleg Mayerhoffer János tervezte. Kálvária építmény, két lépcsővel, áttört rokokó korláttal, kőből készült a kálváriajelenete.
A Grassalkovich-kastély barokk stílusban épült 1744-1748 között. Valószínűleg Mayerhoffer András alkotás az eredetileg U alakú épület, amely szárnyait a későbbiekben meghosszabbították. A XVIII. században még keresztszárnyakat is emeltek hozzájuk csatlakoztatva. Ekkor bontották le a saroktornyokat is, és helyükre sarokrizalitokat építettek. Később megépültek a hosszan átfutó mellékszárnyak, a pálmaház, és a melléképületek. A kastély végleges formáját Ybl Miklós átépítésében nyerte el az 1867 utáni években. A kastély egyemeletes, meghatározó része középrizalit, amelynek hármas bejárata felett a díszterem gazdag keretezésű ablakai, a törtvonalú oromzat a királyi címerrel, végül a kettős kupola emelkedik. Szép kettős ión oszlopok által tartott erkélye, négyemeletes oldalszárnyai, háromtengelyes sarokrizalitja van. Az udvari homlokzat motívuma az íves árkádokon nyugvó kőkorlátos terasz. A belső helyiségekből a barokk díszterem, a kettős díszlépcsővel rendelkező fogadó rész, a vörösmárvány burkolatú, úgynevezett Mária Terézia-szoba maradt meg. A teljes épületegyüttes a legnagyobb magyar kastély. Az eredetileg 310 hektáros park nagyrészt tönkrement. A kettős kastélyudvar díszparkjának van még némi maradványa, a mögötte levő Felső-parkot eredeti rendeltésétől eltérően hasznosítják, részben beépítették. A főhomlokzat előtt levő Alsó-parkot utakkal felszabdalták, sok építményt, lakótelepet hasítottak ki a területből. Még így is a város jellegét meghatározó, zöldterületként maradt meg változatos növényzetével. A kastély mellékszárnyában az egykori kápolnában működik a város plébániatemploma. Rokokó stílusú, baldachinos fekete főoltára van , mögötte az alapító Grassalkovich gróf arcképével.
A közeli Babati-pusztán 1820 körül emelt, klasszicista stílusú földszintes épület található, az Istállós –kastély. A környékén víziszárnyasok tenyésztőtelepei, festői horgásztó és kellemes kirándulóhelyek vannak.

Isaszeg 10259 lakosú nagyközség a 80a-s/Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Gödöllőtől délkeletre és Péceltől északkeletre, 8-8 kilométerre fekszik a Gödöllői-dombságban. Nevének eredete bizonytalan, az első tagja “Írsa” az égerfáról, a második tagja a szeglet, zug főnévtől származhat. A dombvidéken fekvő település régóta Pest kapujának számított. A történelemben ezért számtalanszor került a harci események központjába. Már a tatárjárás során folytak itt csaták, 1265-ben IV. Béla és a későbbi V. István itt harcoltak egymással. A török idők és a Rákóczi-szabadságharc után 1849. április 6-án itt arattak diadalt Klapka, Aulich és Damjanich honvédjei. A Tanácsköztársaság idején egy szakasznyi vöröskatona egy teljes napig visszaverte a román intervenciósok ezrednyi seregét.
A régi római katolikus temploma román-gótikus-barokk stílusú. A XII. században épült kerektemplom alapfalait az 1969-1970-ben végzett helyreállítás során tárták fel. A homlokzati torony nyolcszögletes, kora gótikus. Több gótikus részletformát mutat. Barokk a hajó. A belső legszebb dísze a XVI. századi festett szószék.
A falumúzeumban helytörténeti gyűjtemény található.

Kerepes 8264 lakosú község a 3-as főközlekedési út mentén, Budapest keleti agglomerációjában fekszik a Szilas-patak mentén. A falu területe a Gödöllő – Ceglédberceli dombsághoz tartozik. A régészek sok régészeti leletet tártak fel. Megtalálták az újkőkori, rézkor, a bronzkor népeinek és a kelták emlékét is. A település neve a régi magyar kerek, azaz hajó (csónak) főnévből ered, és lehet, hogy egykori hajókészítők telepére utal. Oklevélben először 1148-ban szerepel. 1594-ben elpusztul és csak 1620-ban épül újra. 1729-ben Grassalkovich Antal megvásárolta meg a falut. 1994. december 14-én Kerepestarcsa nagyközség 2 részre, Kerepes községre és Kistarcsa nagyközségre vált szét.
Szent Anna tiszteletére emelt római katolikus templom, mely a szecesszió jegyeit viseli 1910-1912 között épült. A templomban megtekinthető “Mária a kisdeddel” márvány dombormű, amely Somló Sára alkotása. A templom mellett áll XIX században készült Szentháromság szobor.

Kistarcsa 9177 lakosú nagyközség a 3-as főközlekedési út mentén, Budapest keleti határában fekszik. Kistarcsa területén eddig kevés régészeti ásatást végeztek, pedig a jelek arra mutatnak, telőanyagban gazdag a környék. Legkorábbi leleteink újkőkoriak (Kr.e. 4000-2500), a feltárásokból pedig arra lehet következtetni, hogy később is mindig éltek itt emberek. A már nemzetiség szerint is azonosítható maradványok alapján lakóhelyet alakítottak ki területünkön kelták, vandálok, alánok, szarmaták és avarok. Az avar birodalom hanyatlása következtében a honfoglaló magyarok gyéren lakott területet találtak, így ellenállás nélkül letelepedhettek. A mai kistaccsai temető környezetében feltárt lelőhely tanúsága szerint a X-XIII. században állott itt település. A Taccsa névvel 1352-ben találkozunk először és 1452-ig volt a Tarchai család birtoka. 1467-bőt származik az első olyan dokumentum, amely – Felsőtaccsa néven – különálló településként jelöli a mostani Kistaccsát. A török hódítás nem követelt helyi emberáldozatokat, viszont a XVI. század végén kezdődött tizenötével háború idején (1593-1606) elnéptelenedett a falu. A török kivonulása és a Rákóczi szabadságharc bukása után a Habsburgok híveik közt osztották fel a földterületeket. Az új birtokosok a visszatérő magyar jobbágyok helyett szívesebben láttak német vagy szláv telepeseket. Így kerültek Kistaccsára – Grassalkovich herceg jóvoltából – a felvidéki Trencsén és Nyitra megyékből szlovákok. Az 1848-49-es szabadságharc tavaszi hadjáratának idején Kistaccsán fejlődött fel a dicső emlékű Isaszegi csatában szerepet játszó Aulich Lajos vezette sereg. Kistaccsa történetében jelentős változást eredményezett a XIX. század végén beindult vasúti közlekedés. A helyi érdekű vasút a vele párhuzamosan haladó 30-as főközlekedési úttal jelenleg is fontos szerepet tölt be a kistaccsai lakosok közlekedési lehetőségei szempontjából. A középkori romok köveit felhasználva 1880-ban kezdték meg a jelenlegi katolikus templom építését. A lakosság számának gyors növekedése az 1908-ban alakult Gép- és Vasútfelszerelési Gyár nagy munkásigényének tudható be. Az 1000 embert foglalkoztató gyár lakótelepet épített dolgozóinak a vasútvonal addig lakatlan oldalán. Ezzel kezdetét vette a település másik irányba történő terjeszkedése, minek eredményeképpen a fő közlekedési nyomvonal jelenleg nagyjából két azonos részre osztja Kistarcsát. A gazdasági válság idején a vasgyár tönkrement. Területén néhány év múlva kisebb fonalgyár létesült, mely gyorsan fejlődött. Privatizálási bonyodalmak miatt épületei nagy része jelenleg üresen áll. A gyár lakótelepe az 1930-as években a Belügyminisztérium tulajdonába került és 1953-ig internálótáborként funkcionált, de az 1956-os forradalom leverése után is sok ártatlan ember került ide. Működött rendőriskolaként, tartalékos tisztképzőként, majd – a rendszerváltást követően – közösségi szálló néven, a hazánkban illegálisan tartózkodó külföldiek gyűjtőhelyéül szolgált, tehát menekülttábor volt. 1973-ban Kerepestarcsa néven egyesítették Kistarcsa és Kerepes községek közigazgatását. Mivel a két szomszédos település mindig is önálló, sajátos életet élt, az 1994-es népszavazás eredményeként újra külön önkormányzatok vezetik a községek életét.
Itt folyik a Szilas-patak, melynek környezete természetvédelmi terület és régészeti lelőhely.
A kálváriadombon ókori római templom maradványai láthatók.

Nagytarcsa 2649 lakosú község Budapesttől 5 kilométerre, keletre fekszik a Szilas-patak mentén. A Tarcsa kedvelt Árpád-kori személynév, jelentése tarka. A falu birtokosa a Tarcsai Csík család volt, és róluk, valószínűleg már a XV. században, Csíktarcsának nevezik a települést. A XIX. században már a Nagytarcsa nevet is használják rá, mivel mérete ezt indokolta. Első okleveles említése 1352-ből való, bár azt nem tudjuk, hogy melyik Tarcsára vonatkozott. A település őslakosságának vallása evangélikus.
A jelenlegi homlokzati középtornyos, egyhajós, evangélikus templomot 1931-ben emelték. Legrégebbi felszerelési tárgya egy úrvacsorakehely 1893-ból. Szárnyas oltára forgatható, a négy egyházi ünnepkört ábrázolja: a karácsonyt, a böjtöt, a húsvétot és a Szentháromságot. A templom előtti kertben áll a trianoni emlékmű. Egyenes oszlopon ráhelyezett pallos babérágak között, alatta az ezeréves Magyarország bemélyedő térképe. Felirata: “Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért”.
A Falumúzeumban, mely 1960-óta van a helyi népélet tárgyi emlékeit gyűjtötték. A gazdálkodás, a lakáskultúra és viselet megannyi tárgyai a helyi szlovák őslakosság népi kultúráját mutatja be. Régészeti kiállításának országos hírű darabja a szkíta kori bronz sámáncsörgők együttese.

Pécel 12444 lakosú város a 31-es főközlekedési út és a 80a-s/Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Budapest közvetlen szomszédságában a Rákos-patak mentén a Gödöllői-dombság lábánál fekszik. Az 1388-ban említett középkori település a török időkben sem pusztul el. Itt telepedik le a szabadságharc után Ráday Pál, Rákóczi fejedelme kancellárjának igazgatója, író, publicista, művészetpártoló nemesúr. Fia, Ráday Gedeon, költő, a híres Ráday-könyvtár megalapítója. Kastélya az 1770-es évektől kezdve a magyar irodalom egyik központja. A könyvtár az 1870-es évek óta a Dunamelléki Református Egyházkerület tulajdona.
A református templomot 1700-as évek végén építették. Tornya 1894-ből való, amikor kívülről teljesen átépítették. Neoromán elemekkel átalakított, belülről késő barokk vonásokat őrző épület.
A Ráday –kastély barokk stílusban, 1730-ban épült, majd Mayerhoffer András tervei szerint 1758-1777 között kibővül, képtárat is kap. 1825-ben tűzvész pusztítja, ekkor hamvad el a képtár is. Egyemeletes U alakú épület, háromtengelyes középrizalittal, szép kosáríves kapuval, rokokó rácsozatú erkéllyel, tört ívű oromzat címerrel, kupola fedi. Két tömbszerű, oromzatos sarokrizalit díszíti. Belsejében, a földszinti freskódíszes könyvtárterem, a szép lépcsőház, a kőkorlátos lépcsővel, az emeleti díszterem mitologikus témájú freskókkal. Ugyancsak gondozott az idős fákban gazdag tájképi és geometrikus részleteket egyaránt magába foglaló kert.
A Károlyi-kúria a XIX. század elején épült klasszicista stílusban, udvarán versenyistálló tekinthető meg.
A város szülötte Szemere Pál író, szerkesztő.

Szada 3176 lakosú község, Gödöllőtől 5 kilométerre, északra fekszik a Sződ-Rákos-patak forrása közelében. Szada története a messzi régmúltba nyúlik vissza, az előkerült régészeti emlékek az új kőkortól kezdődően (rézkor, bronzkor, vaskor) az ezekből az időkből megtalált kelta és szarmata leletek bizonyítják a település ősi lakottságát. Szadát legelőször 1325ben említi oklevél. Nevének eredetét is többféleképpen magyarázzák: az egyik változat szerint az itt megtelepült husziták adták a település nevét, amelyet avval magyaráztak, hogy cseh nyelven “ SZA – DA” kertet jelent, s mikor a husziták itt megtelepedtek, sok gyümölcsfát ültettek. A másik változat szerint – s ez a valószínűbb – a szád, ősi magyar szóból ered, mely azonos a száj szavunk tövével, s jelentése valaminek a nyílása, bejárata. Megkapóan szép magyarázatokkal szolgál a néphit is Szada elnevezésére vonatkozóan, amelyben összekapcsolódik Gödöllővel a település neve: miszerint Göd úrfi és Szad kisasszony romantikus, tragikus történetéről mesél a néphit. A történet valószínűleg minden valóságtól távol áll, de a XIV. században a Zada-i család volt a falu birtokosa, s mivel nem született fiú utód, a birtok háromnegyede visszaszállt a királyra (Nagy Lajosra), ezt ő tovább adományozta hívének Pohárus Péternek Gödöllővel együtt. A Zada-i család a ma már nyomaiban is alig látható úgynevezett földvárban élhetett, közelében emlékmű jelzi a valahai földvár helyét. Egy 1492-ben kelt oklevél említi az elhagyott nemesi udvarházat.
A települést a közelmúltban “Gyümölcstermő Szent Szadaként” is emlegették, jelenleg is a második gazdaság a gyümölcstermesztésre épül.
A római katolikus templom 1794-ben, barokk stílusban épült. Az oltárképét Than Mór festette.
A református templomot 1928-ban Schulek János, Schulek Frigyes fia tervei alapján építették a katolikus templommal szemben lévő magasabb telekre.
A település építészeti örökségében külön színfoltot jelentenek a “kúriáknak” nevezett épületek, melyek nem a település központjában, hanem annak északi szélén épültek, zömmel az előző századforduló végén. Építtetőik igényességéről árulkodnak a szép építészeti részletek, szép faszerkezetek, míves nyílászárók, íves kerti lépcsők, s a dísznövényekkel épített kertek, amelyeknek zöme ugyan pusztulóban van, de még így is visszaidézik a hajdani parkok hangulatát.
A településen Székely Bertalan Múzeum látogatható, a híres festő egykori műtermében. Székely Bertalan a XIX. század nagy történelmi festője az 1880-as években Szadán vásárolt magának telket (a nagyváradi káptalan ispánjának házát és annak kertjét) Barátja a század híres építésze Schulek Frigyes tervei alapján műtermet építtetett magának, s élete utolsó évtizedeit (főleg a nyarakat) Szadán töltötte. A település lakói a nagy festőművész születésének évfordulóját (1835. május 8.) minden évben megünneplik. Székely Bertalan végrendeletében úgy rendelkezett, hogy itt helyezzék őt örök nyugalomra. Sírján – a régi református temetőben- Bory Jenő szobrászművész (volt tanítvány) emlékműve áll, amelyet 1943-ban állíttattak közadakozásból.

Vácszentlászló 1983 lakosú község Turától 7 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Galgavidék, melynek peremterületéhez tartozik a község is a nyugati palócság legdélibb területe. A Cserháthoz csatlakozó Gödöllői dombságon az Alföld északnyugati peremén fekszik. A községben található a Hajta patak, mely a település határában ered, és szinte kettészeli a községet. Az itt végzett ásatások alkalmával következtettek arra a régészek, hogy szarmata és avar település volt ezen a helyen. A község első pecsétje az 1691-es évszámot viseli. A pecséten fordított ekevas és egy ugró ló látható, ami a település mezőgazdasági jellegére utal. A középkori okmányokban Zenthaslow, a régi megyei okmányokban Valkó-Szentlászló néven szerepel a település. Az 1835. évi egyházmegyei jegyzőkönyvben találkozunk először a mai névvel. 1944 őszén a lakosság bunkerokban és pincékben várta a háború végét. 1944 november 14-e és 16-a között súlyos harcok folytak a faluban. Az ütközetekben sok katona és helyi lakos is elesett. A háború befejeztével a lakosság nagy erővel fogott neki a község újjáépítésének. Kiosztásra került báró Schossberger Viktor tulajdonában levő 1300 hold és a koronauradalom 300 hold földje. Jelentős változást hozott a település életében az 1990-es önkormányzati választás. Ugyanis a község 1970-ben elvesztette önállóságát és Zsámbokkal együtt Valkó társközsége lett. A választás alkalmával a település lakossága és vezetése úgy döntött, hogy ismét Önállóan kívánja irányítani a község életét.
A ma is megtalálható római katolikus templom átadása 1745 július 26.-án volt. Ekkor még tornya nem volt, azt csak később, 1838-ban építették fel. Majd 1867-ben kibővítették, egy oldalkápolnát és egy kórusfeljárót építettek hozzá. Nepomuki Szent János szobra a templomkertben áll, 1772-ból való alkotás.
Az első Világháború harcterein 55 helyi lakos esett el. A község lakói a nehéz években is gondoltak az elhunyt hősökre és kezdeményezték egy emlékmű felállítását. A szobor egy gránátot dobó katonát ábrázol. A közalkotás, amely Kőrősfői Kreisch Aladár egyetlen köztéri szobra, 1920 nyarán készült el. Ez a szobor ma a falu központjában található.

Valkó 2428 lakosú község Turától 10 kilométerre, délnyugatra fekszik a Gödöllői-dombság keleti felében. A település neve valószínűleg a szláv “vlk” azaz farkas személynévből keletkezett. Első okleveles említése 1425-ből való. A török hódoltságot aránylag jól átvészelte, mert a hadiutak elkerülték. A XVII. századtól az Eszterházy család tulajdona. Az Isaszegi csata előestéjén,1849.április 5-én Görgey Artúr tábornok a községben éjszakázott.
A Szent Mihály tiszteletére szentelt egyhajós barokk templom, mely 1816-1820 között épült. Nepomuki Szent János szobra, a gödöllői út mentén, l789-ből való.
Közadakozásból épült a Hősök szobra 1929-ben, mely Lukácsi Lajos alkotása.

Zsámbok 2376 lakosú község Turától 8 kilométerre, délre fekszik. Nevét Tambok, Sambok formában 1380-ban, 1452-ben említik oklevelek. A falu lakosságának nagy része mezőgazdasággal foglalkozik. Híres a zsámboki fóliás zöldpaprika termesztés.
Itt található a Szent Erzsébet tiszteletére emelt római katolikus templom, amely 1752-1754 között épült. Rokokó szentélyét 1777-ben festették.
A falumúzeumban került elhelyezésre a magyar falu tárgyi emlékeinek gyűjteménye.
A Zsámboki Népi Együttesnek híres idegenforgalmi programja a “Zsámboki Lakodalmas”, amely ma is élő néphagyományt jelenít meg.

andre névjegye

blog.hu/user/869474 blog.hu/user/870746 http://blogger.hu/user/170038 https://www.blogger.com/profile/04913511731763672942 https://plus.google.com/116812610149169792129 https://twitter.com/andrelowoa https://twitter.com/andre_lowoa
Kategória: Pest | A közvetlen link.

2 Responses to 4304 Gödöllői kistérség

  1. Csaba hozzászólása:

    Kistarcsa – utolsó sor:
    “A kálváriadombon ókori római templom maradványai láthatók.”

    Ez Kerepesen és nem Kistarcsán van.

  2. Csaba hozzászólása:

    Kistarcsa bekezdés:

    1. sor
    13000 lakosú, város

    8. sor
    kistaccsai –> kistarcsai

    11. sor
    Taccsa –> Tarcsa

    12. sor
    1467-bőt –> 1467-ből

    13. sor
    Felsőtaccsa –> Felsőtarcsa, Kistaccsa –> Kistarcsa

    15. sor
    tizenötével –> tizenötéves

    19. sor
    Kistaccsára –> Kistarcsára

    21. sor
    Kistaccsán –> Kistarcsán

    22. sor
    Kistaccsa –> Kistarcsa

    24. sor
    30-as –> 3-as

    44. sor
    községek –> települések

    46. sor
    a Szilas-patak Kistarcsán nem élvez védettséget

Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.