Pártállamból pártok állama lettünk…– avagy nesze neked rendszerváltás és demokrácia!

Az elmúlt év augusztusában Országos népszavazási kezdeményezést nyújtottam be az Országos Választási Bizottsághoz a következő kérdésben:
“Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?”

A kérdést az Országos Választási Bizottság hitelesíthetőnek tartotta, és még a jogorvoslati határidőn belül sem támadták meg a döntést. Így az Országos Választási Bizottság 2008. október 12-i hitelesítését követően megkezdődhetett a népszavazási kezdeményezéshez az aláírásgyűjtés törvényi érvényesítéséhez szükséges 200.000 aláírás eléréséhez.
A jogvesztő határidő lejártáig, 2009. február 12-ig rekord mennyiségű, 591.748 aláírás gyűlt össze.

Az hogy a népszavazás eszközéhez kellett nyúlni ebben az évek óta húzódó témában, nem csak felháborító, de szégyenletes is, hiszen az ország “első” embereitől joggal várhatnánk el a példamutatást. Ehelyett pedig folyamatosan arról győznek meg bennünket, hogy csak magukkal, az egyre nagyobb jövedelmeik megszerzésével, és a kicsinyes pártharcokkal vannak elfoglalva, amivel csak megosztják az országot. Hasztalan működésüknek köszönhetően pedig egyre nagyobb szakadék tátong a társadalom felső tízezre és az alsó tízmillió között.
Az ilyen méltatlan viselkedés egyre növekvő feszültséghez vezet, ami a súlyosan elmélyülő erkölcsi, gazdasági és morális válság végkimeneteleként társadalmi robbanást okozhat. Ezt szeretnénk elkerülni, és ezért is kezdeményeztem ezt az országos népszavazást.

Ezt a nem túl biztató jövőképet szeretnénk megváltoztatni azzal, hogy a problémák gyökeréig lenyúlva, a kiváltó okok megszüntetésével kívánjuk a közélet tisztaságát helyreállítani, és a mindent elárasztó korrupciót száműzni – még a politika legfelső szintjeiről is! Úgy gondolom, mivel ez a kezdeményezés célba ért, lehetőség nyílt arra, hogy a politika és a politikusok magukba tekintsenek.
Arra viszont nem gondoltam, hogy hirtelen ilyen nagy vehemenciával állnak a kérdésem mellé, hiszen a két hónappal ezelőtti döntésük sem erről szólt, hanem megdöbbentő módon csak egy új és csekély mértékű adókulcs bevezetéséről a költségtérítéssel összefüggésben, miközben akkor még jónak láttak mindent a régiben hagyni.

Egy élhetőbb élet és a biztonságosabb jövő érdekében itt az ideje, hogy megváltozzon a politika és annak stílusa, melyet vélhetően csak a “személyi” állomány jelentős cseréje révén lehet elérni. Ideje lenne végre megvalósítani egy normális, tisztességes és mindenki számára kívánatos állapotot – főleg a politikában –, mert bármilyen hihetetlen is, de vannak még olyan emberek, akik nem csak pénzért hajlandóak tenni valamit az emberekért illetve a hazájukért, és még olyan is akad közöttük, aki nem vagyont, hanem élhető életet kívánnak az utódaikra hagyni – és itt most nem szeretném azt a már közhelyként emlegetett indián mondást idézni a pénz ehetetlenségéről…

Jól látom azt és várható is volt, hogy a politika most szeretné a népszavazás vitorlájából kifogni a szelet, részben annak váratlansága és kellemetlen kritikai éle következtében, valamint a saját érdekeik és kampánycéljaik miatt is. De mint azt egy alkotmánybírónak köszönhetően megtudhattam, ez nem lesz olyan egyszerű a számukra, ha nem hagyom magam megtéveszteni, ugyanis egy népszavazási kérdés alkotmányos védelem alatt áll, és mint kiderült, az aláírásgyűjtés kezdetétől fogva ez megilleti.

Ennek alátámasztására hívom alább segítségül az alkotmányt is, és had idézzem a köztársasági elnökünket, Dr. Sólyom Lászlót, mint volt korábbi Alkotmánybírósági elnököt, illetve az általa, mint előadó alkotmánybíró vezetésével és ellenjegyzésével született 52/1997. (X. 14.) számú Alkotmánybírósági határozatot, ami a következőket mondja ki:

A közvetlen hatalomgyakorlás a népszuverenitás gyakorlásának kivételes formája, amely azonban kivételes megvalósulása eseteiben a képviseleti hatalomgyakorlás fölött áll.
A közvetlen demokrácia fogalmának szükségképpeni eleme, hogy az ezt szolgáló intézmény felett az érdekelt, azaz maga a polgár (vagy meghatározott számuk) befolyással bírjon.

Az Alkotmány 28/C. § (2)-(3) bekezdés szerinti kötelező népszavazás mindegyik eleme az érdekelt választópolgárok “befolyása” alatt áll: a kezdeményezés, a kérdés megfogalmazása és a kikényszeríthetőség is (azzal, hogy megfelelő számú támogató gyűlik össze). Az ügy ura a közvetlen hatalomgyakorlás mindegyik ismérvét tekintve a “nép”. A népszavazás Alkotmányban meghatározott “hatáskörén” [28/C. § (5) bekezdés] belül az Országgyűlésnek nincs lehetősége sem a kezdeményezés, sem a kikényszeríthetőség befolyásolására. Ellenkezőleg: köteles minden “kiszolgáló”, megvalósító cselekményt teljesíteni a szavazás megtartására, majd pedig annak eredménye szerint eljárni. E kötelessége nemcsak a szükséges eljárási tennivalókra terjed ki, hanem magában foglalja a tartózkodást is minden olyan döntéstől vagy mulasztástól, amely befolyásolná vagy meghiúsítaná a független és közvetlen hatalomgyakorlás megvalósítását, s köteles más szerveket is távol tartani ettől.

A kezdeményezés támogatottságának teljesülése automatikusan a képviseleti szerv fölé helyezi a közvetlen hatalomgyakorlást. Az Országgyűlés az adott népszavazási kérdés tekintetében végrehajtói szerepbe kerül, s azt kell biztosítania, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás eljárását ne fenyegesse semmi, egészen az eredményes népszavazásig, amikor ez a kötelessége tartalmira fordul (ti. a döntés végrehajtására).

Mivel a “szabad tárgyakon” belül az eljárás uralkodik a közvetlen hatalomgyakorlás alkotmányi szabályaiban, védelmének az eljárás egészére ki kell terjednie, attól kezdve, hogy a kezdeményezés megindul.

Az Alkotmánynak az 1997. évi LIX. törvénnyel történt módosítása óta, amely a korábbi 19. § (5) bekezdését hatályon kívül helyezte, a közvetlen hatalomgyakorlás ugyan a népszuverenitás gyakorlásának kivételes formája, de kivételes megvalósulása eseteiben a képviseleti hatalomgyakorlás fölött áll: az Országgyűlés végrehajtói szerepbe kerül. Ebből az is következik, hogy a kötelező népszavazás a közvetlen hatalomgyakorlás egyetlen tiszta formája.

Tehát alkotmányellenesnek tekinthető minden olyan lépés, cselekedet vagy döntés, amely befolyásolná vagy meghiúsítaná a független és közvetlen hatalomgyakorlás megvalósítását, s ettől kötelessége minden szervnek távol tartania magát.

A kötelező népszavazásra irányuló kezdeményezés “védelmi idejével” és a képviseleti szervek tartózkodási kötelezettségével kapcsolatban meg kell különböztetni a kezdeményezést különböző létszakai között.
A kezdeményezésben meghatározott kérdésről történő népszavazás megtartásához való jogosultság értelemszerűen a szükséges számú aláírás hitelesítésével jön létre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy
a hitelesítést megelőzően a népszavazáshoz való jogból ne származnának kötelezettségek az állami szervekre nézve, hiszen az eljárási feltétel teljesítése (a 200.000 támogató aláírás összegyűjtése) értelemszerűen feltételezi a joggyakorláshoz szükséges időt és annak védelmét is.

A népszavazáshoz való jog politikai alapjog.

A kötelező népszavazásnál ezeknek az intézményi garanciáknak arra kell szolgálniuk, hogy a nép általi hatalomgyakorlás erre az esetre vonatkozó lényeges ismérveit, a zavartalan közvetlenséget, különösen a népszavazás és az ahhoz szükséges eljárási folyamat képviseleti befolyástól való függetlenségét és önállóságát, továbbá elsőbbségét biztosítsák. A kötelező népszavazás alkotmányi szabályozásának megfelelően ezek a garanciák tehát elsősorban eljárási jellegűek, s azt kell biztosítaniuk, hogy a népszavazás a kezdeményezéstől eljuthasson a megtartásig, s ezt semmi más, mint kizárólag csak az érintett választópolgárok akarata befolyásolhassa.

A kötelező népszavazás garanciarendszere két elv uralma alatt áll: az egyik a sui generis garanciális intézményrendszer kialakítása, továbbá a kötelező népszavazás természetétől idegen, és azt megzavaró beavatkozások kifejezett tilalma a közvetlen hatalomgyakorlás eljárási folyamata alatt. Az eljárás minden pontján, ahol a különböző szervek részéről olyan döntés vagy intézkedés születik, amely a folyamatot megzavarhatja, sőt a célba érését meghiúsíthatja, a bírói, illetőleg alkotmánybírósági jogorvoslat alkotmányos követelmény.

Ezért kötelessége a különböző szerveknek tartózkodni minden olyan eljárási cselekménytől, amely akár csak befolyásolná is bármilyen módon a független és közvetlen hatalomgyakorlás eme alkotmányos alapjogának megvalósítását.

A másik elv az alkotmányos szervek együttműködési kötelezettsége. Ezen követelmények közé tartozik az is, hogy a Kormánytól kezdve az Országgyűlésig és a köztársasági elnökig – eme alkotmányos kötelességgel összhangban járjanak el. A már megkezdett kötelező népszavazási eljárási folyamat megzavarásától és meghiúsításától való tartózkodás kötelessége ebből az alkotmányos elvből, amely a jogállamiság elvére [Alkotmány 2. § (1) bekezdése] vezethető vissza, szintén következik.

De lenne egy ajánlatunk a politika képviselői, az országgyűlési képviselőink számára, amit nevezhetünk alkunak vagy kompromisszumnak is!

Ehhez tekintsük át kutatásaim következő eredményeit, melynek során furcsán, vagy nevezzük Orwelli módon (t.i. Mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek) értelmezett és kivitelezett demokráciánknak újabb színfoltjaira bukkantam.

andre névjegye

blog.hu/user/869474 blog.hu/user/870746 http://blogger.hu/user/170038 https://www.blogger.com/profile/04913511731763672942 https://plus.google.com/116812610149169792129 https://twitter.com/andrelowoa https://twitter.com/andre_lowoa
Kategória: Pest | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.