2010/50. hét

TÜLEKEDÉS

Szeretni, szeretni, szeretni.
Oly nagy dolog ezt megtenni?
Úgy tűnik igen, mert nem is akarunk szeretni
Pedig az első lépést valakinek meg kell tenni.
Legyek hát én az első?
No nem bánom, magamat szivesen feláldozom
Még akkor is, ha megköveznek érte,
Akkor is, ha csúfot üznek belőle,
Mert tudom, hogy égi jutalom jár cserébe.
Tűnődöm magamban,
Tülekedünk előre a zsúfolt buszon,
A jegypénztárnál, a szinházi ruhatárnál,
Sietünk fejvesztve, mintha életünk függne tőle.
És lám, minő udvariasak tudunk lenni,
Hogy a szeretet első helyét
Másnak át tudjuk adni.

andre névjegye

blog.hu/user/869474 blog.hu/user/870746 http://blogger.hu/user/170038 https://www.blogger.com/profile/04913511731763672942 https://plus.google.com/116812610149169792129 https://twitter.com/andrelowoa https://twitter.com/andre_lowoa
Kategória: Tülekedés, vers | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.