2011/ 12. hét

Egy szál Zászló…

Magyar ember, tudod-e: van-e még országod?
Földjeid, vizeid, hol van földi mennyországod?
Vagy eljutottál odáig, hogy mások lakják házad,
akik éhes hiéna módjára, lesik már a nyájad?

Ha még nem, tudd, nem sok van már hátra,
hiteled, adód és sárga csekkjeid kötnek fel a fára!
Nincs, aki megvédjen, nincs Magyar hadsereg!
A rendőrség? Hagyjuk, sün állatként tetszeleg.

Nincs történelmed, nincs saját vallásod,
mérgekkel etetnek, nincsen már tartásod.
Szellemed és tested is, ki van szolgáltatva,
olyannak, aki még meglévő javaid is akarja.

Ébresztő! Állj fel végre talpadra Magyar!
Itt van, eljött az idő, és többet nem jön el soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Valóban ez most, “a” kérdés! Válasszatok!

A szabadság alkotmányát, vagy a rabságét akarod?
Nem, nem adják ingyen neked a drága szabadságot!
Meg kell érte küzdened, de megéri, meglátod!
És ne a tévén nézd a harcot, miközben csetelsz a hálón!

Mondd, Magyar ember, hová lett bátorságod?
Hová lett délceg, büszke tartásod?
Ősi harcos génjeid nem veszhettek el,
Csak csukd be két szemed, és lelkedben megleled!

Április tizennyolc lehet, életed nagy napja.
Hősként ünnepel majd hazánk apraja és aggja!
Magyar ember, ugorj végre talpra szerte széphazádban!
Vagy megvárod, amíg a multi, sírodat is meggyalázza?

Ha elegen leszünk majd ott, egymás kezét fogva,
elmondhatod másnap: eddig voltunk rabok, kárhozottak.
Valódi értelmét nyerheti el újra, hős költőnk sorai,
ami nem az, amit tanítottak neked hosszú-hosszú ideig.

“Rabok voltunk mostanáig, kárhozottak.
Ősapáink, kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.”

Ember! Nem mondhatod szabadnak magadat,
hiába hívnak Téged Magnak és az Agynak!
Tartozol Őseidnek, tartozol Hazádnak,
de semmiképp a pénzeszsák undorító urának!

Atilla és Mátyás nevek nem jelentenek semmit az idegen fajnak!
Jót tettél, befogadtál, és most szolgája vagy a rabló karvalynak!
Hazánkat eleink megvédték vérük, életük, gyötrelmeik árán,
azt most Te gombokért, látszat csillogásért, odadobod gyáván?

Ha Eggyé vál’ a Magyar, azt tisztátalan szíve el nem viseli,
mert tudja, hogy bitorolt hatalma azt erősen megsínyli.
Egységbe Magyar! Ezzel megtörik az ezer éves átok!
Koppány herceg szelleme, erődért kiáltok!

Szervez majd az elnyomó, előre, mellé, rá és hátra.
Azt reméli ettől, hogy Teret a Zászló, üresen találja!
Gazembert, pojácát, idétlen szélhámost farag majd a hatalom, a zászlósból meglátod.
De Te, csak bízz magadban Magyar, és légy ott a Téren!
Ígérem, hogy A Zászló is ott lesz majd időben!

Orosházi Ferenc

Kiskunlacháza, 2011. április

andre névjegye

blog.hu/user/869474 blog.hu/user/870746 http://blogger.hu/user/170038 https://www.blogger.com/profile/04913511731763672942 https://plus.google.com/116812610149169792129 https://twitter.com/andrelowoa https://twitter.com/andre_lowoa
Kategória: A hazaszeretet, Orosházi Ferenc, vers | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.