Merre tart a világ? (De mi akartuk!)

Gyermekkoromban a kerékpárokat csak letámasztottuk a járda szélén, és akár órákra is otthagytuk lezáratlanul. Ma a kerékpárját mindenki gondosan hozzáláncolja egy fához vagy egy kerítéshez, mert vigyázni kell rá. Édesapám bárhová ment, autóját otthagyta az út szélén lezáratlanul, természetesen benne hagyva az indítókulcsot is. Ma nemcsak bezárják az autókat, de a parkolókban tábla figyelmezteti az autósokat, hogy ne hagyják benne értékeiket. Akkoriban a házak kapuja természetesen nyitva volt, bárki szabadon bemehetett akár a ház udvarába, akár a lépcsőházba. Ma csengetni kell, ha valaki be szeretne menni a kapun. Vigyáznak a házra. 30-40-50 évvel ezelőtt a fiatal lányok nemcsak az esti táncmulatságokba, de még a délutáni tánciskolába sem mehettek el felnőtt kísérő nélkül, mert vigyáztak rájuk. Ma viszont az akár hajnalig tartó bulikba is egyedül mennek és éjszaka is kíséret nélkül térnek haza. Miért?
Székely László nyugdíjas tanár, Győr

andre névjegye

blog.hu/user/869474 blog.hu/user/870746 http://blogger.hu/user/170038 https://www.blogger.com/profile/04913511731763672942 https://plus.google.com/116812610149169792129 https://twitter.com/andrelowoa https://twitter.com/andre_lowoa
Kategória: A múlt | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.