Kilakoltatás stadion-építés miatt Miskolcon

Sok baja van Miskolc polgármesterének, Kriza Ákosnak a szegényekkel. Nem elég, hogy élelmiszert nem tudnak venni maguknak, ezért letapossák a rózsákat karitatív ételosztáskor, de az épülő stadionnak is az útjában laknak. Ezért menniük kell – az utcára.
Miskolc önkormányzata – a város a negyedik legnagyobb település Magyarországon – tervbe vette, hogy a Számozott utcák néven ismert környék minden lakóját kilakoltatják, hogy legyen hely az átépítésre váró helyi labdarúgó stadionnak – olvasható az Amnesty International legfrissebb felhívásában. Legalább két család kapott felszólító levelet az önkormányzat megbízásából eljáró végrehajtótól, hogy legkésőbb április 13-ig és 16-ig el kell hagyniuk az otthonaikat, különben az utcára teszik őket. Várhatóan újabb családok következnek. Az Amnesty International képviselőjének a kialakult helyzetről mesélve az egyik lakó ezt mondta április 1-jén: “az egész dolog a fociról, a pénzről és a rasszizmusról szól. Utálják a romákat.”
A most kézbesített felszólító levelek jelzik, hogy a kilakoltatások ügyében tavaly óta nem gondolta meg magát az önkormányzat, csak a téli hónapokra fel kellett függesztenie a kilakoltatásokat a törvényben előírt moratórium miatt. A kilakoltatások előtt közel 900 ember, nagyrészt roma származásúak laktak a Számozott utcákban. 2014 májusában nagyjából felük kapott kilakoltatási felszólítást. 2014 decembere óta közel 30 családot tettek az utcára, anélkül, hogy érdemi konzultáció előzte volna meg a kilakoltatásokat vagy alternatív lakhatásról gondoskodtak volna számukra. Az Amnesty International három alkalommal tett látogatást a területen az elmúlt kilenc hónapban, többek között találkozott azokkal az önkormányzati tisztviselőkkel is, akik a kilakoltatások lebonyolításáért felelősek. Az érintett lakók arról számoltak be, hogy sem megfelelő tájékoztatást nem kaptak, sem megfelelő lakhatási alternatívát nem kínáltak fel számukra. A nemzetközi emberi jogi szabályok alapján csak akkor igazolható egy kilakoltatás lebonyolítása, ha az a legszigorúbban követi a nemzetközi emberi jogi előírásokat.
A miskolci hatóságok 2014. május 8-án fogtak neki a Számozott utcák felszámolásának, amikor a közgyűlés úgy döntött, hogy megszüntetik az ott élők lakásbérleti szerződéseit. A lakók nagy része jelenleg a hajléktalanná válás rémképével néz farkasszemet, anélkül, hogy a kilakoltatás miatt bármiféle kompenzációt kapna. Az önkormányzat érdemben nem konzultált a lakókkal. Az Amnesty International 2014. július 14-én írt az önkormányzatnak, majd októberben találkozott is annak képviselőivel.
Mint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICESCR) részes állama, Magyarországnak kötelessége tiltani, akadályozni és megelőzni a kényszerkilakoltatásokat.
Az ENSZ Gazdasági, Kulturális és Szociális Jogok Bizottsága 7. Számú Általános Ajánlásában hangsúlyozta, hogy kilakoltatásra csak a legvégső esetben kerülhet sor, akkor ha már minden más szóba jöhető lehetőséget megvizsgáltak és elvetettek. Még akkor is, ha egy kilakoltatás igazolhatónak tekinthető, csak akkor hajtható végre, ha a megfelelő eljárási garanciák rendelkezésre állnak, illetve biztosított a kompenzáció az elszenvedett veszteségekért és az alternatív lakhatás is megoldott. A nemzetközi jog tiltja, hogy a kényszerkilakoltatást és a házak lerombolását büntetőeszközként használják fel olyan emberekkel szemben, akiknek nincsen állandó lakóhelye vagy más státusza.
A nemzetközi emberi jogi előírásoknak megfelelően a magyar hatóságoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a kilakoltatás nem diszkriminatív és nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét. Amikor a hatóságok beruházásokat terveznek vagy bármilyen okból kilakoltatást fontolgatnak, kötelességük felmérni, hogy van-e olyan csoport, amelyet a kilakoltatás hátrányosabban érint. A magyar hatóságoknak kötelességük, hogy lépéseket tegyenek a hátrányos megkülönböztetés felszámolására, hogy ezzel is növeljék a marginalizált csoportok, így például a romák lakhatási biztonságát.
Az Egyezségokmány értelmében a kilakoltatások előtt a hatóságoknak kötelességük feltérképezni – egy valódi konzultáció során az érintettekkel – az összes szóba jöhető alternatívát. Minden csoportnak és egyénnek joga van ahhoz, ideértve a nőket, kisebbségeket és fogyatékkal élőket is, hogy az összes fontos információt vele megosszák, konzultáljanak vele, és részt vehessen a folyamatban. Ahhoz is joguk van, hogy megoldási javaslatokkal álljanak elő, amit a hatóságnak kötelességük alaposan megvizsgálni.
Az ENSZ alapelvei és iránymutatásai alapján (UN Basic Principles and Guidelines on Development-based Evictions and Displacement) az államoknak minden olyan beruházás vagy fejlesztés kivitelezése előtt, amely kilakoltatással is járhat, hatástanulmányt kell készíteniük. A tanulmánynak adatokat kell tartalmaznia az érintett területről, az ott élő emberekről, kitérve a helyhez kötödő kapcsolatukra (például jövedelem-szerző tevékenységeikre), a közszolgáltatásokra a térségben stb.
A konzultáció csak akkor tekinthető érdeminek, ha feltérképezi a kényszerkilakoltatás helyett szóba jöhető összes lehetséges alternatívát. Például, ha a kilakoltatás oka lakbérhátralék, akkor olyan megállapodást kell találni, amely több időt hagy a bérlőknek a tartozás rendezésére. Ha a kilakoltatás oka a veszélyes lakhatási körülmények, akkor lehetőség szerint fejleszteni kell az ingatlanokat, nem pedig lerombolni.
(STOP)

andre névjegye

blog.hu/user/869474 blog.hu/user/870746 http://blogger.hu/user/170038 https://www.blogger.com/profile/04913511731763672942 https://plus.google.com/116812610149169792129 https://twitter.com/andrelowoa https://twitter.com/andre_lowoa
Kategória: Borsod-Abaúj-Zemplén | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.