Nyugat Pénzmosoda, melynek 91 fiókja, február 7-ére 54

A Répcelak és Vidékét 1958-ban alapították, 1978-ban beolvadt az Ostffyasszonyfai és a Hegyfalui Takarékszövetkezet.

A Rum és Vidéke Takarékszövetkezet a jogelőd Rum és Vidéke, a Gyöngyösmelléke, valamint az Ikervár és Vidéke Takarékszövetkezet egyesülésével jött létre 1980-ban, majd 2001. áprilisában beolvadt a Jánosháza és Vidéke Takarékszövetkezet.

Csepreg beolvadt Ják és Vidéke Takarékszövetkezetbe 2003. december 31-án – Savaria Takarékszövetkezet néven.   

Nádasd-Őrség Takarékszövetkezet beolvadt Savaria Takarékszövetkezetbe 2005. december 30-án.  

Pereszteg és Vidéke egyesült Rajka és Vidéke Takarékszövetkezettel 2007. december 31-én.

Veszprémvarsány és Vidéke Takarékszövetkezet beolvadt a Pannonhalma és Vidéke Takarékszövetkezetbe 2008. december 31-én.

A fúziós hullám újraindult: hamarosan megint két takarékszövetkezet neve “kophat ki” Magyarországon, miután az ikervári székhelyű Rum és Vidéke Takarékszövetkezet, valamint a répcelaki központú Répcelak és Vidéke Takarékszövetkezet beolvad a szombathelyi székhelyű Savaria Takarékszövetkezetbe, az így létrejövő társaság jogutódja pedig az utóbbi takarék lesz.

Az egyesülési szerződés dátuma 2015. december 21., az egyesülés tervezett időpontja pedig 2016. február 29., de legkésőbb a cégbejegyzés tényleges napja – derül ki a Cégközlönyből.

A Savaria 2017. szeptember 18-ától már nem nyit ki Gencsapátiban, Káldon , Hegyfaluban, Sorkifaludon és Vönöckön.

A Kisalföld Takarék Szövetkezet arról értesített ügyfeleit, hogy 2017. szeptember 30-tól Felpéc, Győrasszonyfa, Malomsok, Mórichida,  valamint  Nyalka helyiségekben levő betétgyűjtő pénztáraiban megszűnik az ügyfélkiszolgálás.

2017. november elsején öt takarék, a Kisalföld Takarék, a Kis-Rába menti, a Lövői, a Rábaközi és a Savaria (Répcelak, Rumi) Takarékszövetkezet egyesült. 
Az új pénzintézet neve: 
Nyugat Takarék Szövetkezet.

2019. január 31-én:  Ágfalva, Bakonyszentkirály, Bezenye, Bő, Egyházasrádóc, Farád, Fertőrákos, Gyarmat, Gyömöre, Hegykő, Iván, Kópháza, Levél, Lukácsháza, Mezőörs, Mosonszolnok, Ostffyasszonyfa, Rábapaty, Salköveskút, Simaság, Szárföld, Tanakajd, Tápszentmiklós, Torony, Uraiújfalu,  Zsira,
 

2019. februárjában (6 s 7 jelőlés a bezárást jelenti) már nem lesznek a következő fiókok: Bágyogszovát7, Csákánydoroszló7, Csörötnek7, Egyed7, Nagylózs7, Pankasz6, Rábapordány7, Rábatamási7, Szilsárkány6, Telekes6, Vitnyéd7,
 

Kategória: A múlt, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Vas | Szóljon hozzá most!

B3 Pénzmosoda az agytröszt, nemsokára beolvasztja az M7-et, s Nyugatot

Badacsonytomaj és Sümeg és Vidéke egyesült  2001.december 3-án Balaton-felvidéki Takarékszövetkezet néven.

Sárrétvidéke beolvadt Kápolnásnyék és Vidéke Takarékszövetkezetbe 2003. szeptember 30-án. 

Pilismarót-Dömös beolvadt Dunakanyar (nem integrált) takarékszövetkezetbe 2003. október  31-ével.

Pincehely-Ozora és Vidéke Takarékszövetkezet beolvadt Döbröközi Takarékszövetkezetbe 2007. január 31-én  Kaposmenti Takarékszövetkezet néven.

Nagyvázsonyi Kinizsi Takarékszövetkezet 2007. augusztus 1-jével Kinizsi Bank Zrt.
 

2015. augusztus 31. Tíz takarékszövetkezet: a Szentgál és Vidéke?, az Alsónémedi és Vidéke, a Balaton-felvidéki, az Ercsi és Vidéke Körzeti, az Érd és Vidéke, a Forrás, a Kápolnásnyék és Vidéke, a Kaposmenti, a Sárbogárd és Vidéke, valamint a Zirci Takarékszövetkezetek vettek részt az egyesülésben.

2016. június 15. Beloiannisz,

2017. január 16. BadacsonytördemicBakonynánaBalatonederics, Besnyő, DudarKislángLesenceistvándNagylókNemesgulácsSárkeresztúr, Szabadhídvég,

2017. január 30. Attala, GyulajIgarKurdOzora, Pátka,

2017. február 1.  Jásd, Ugod,

2017. május 1. Budaörs,

2017. október 1. AdonyAlap, Gógánfa, HerendIszkaszentgyörgy, Lovasberény, LovászpatonaMezőszilasSárosd, Sárszentmihály, Úrkút,

2017. október 31-vel megvalósult a B3 TAKARÉK Szövetkezet, a Pilisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezet és a Dunakanyar Takarékszövetkezet fúziója

2019. január 4. BakonybélDombóvárDöbröközKaposszekcsőLepsény, Somlószőlős, Szabadegyháza,

2019. január 8. PócsmegyerSzigetmonostor, Városlőd,

2019. január 10. , Pilisszántó, Pilisszentkereszt ,

2019. január 30.    CsabrendekPerbál, Ráckeresztúr .

2019. február 1-jével a Kinizsi Bank Zrt. állományátruházása a B3 TAKARÉK Szövetkezet felé

(Révfülöp, Szentantalfa, Tótvázsony)

Heti 1: Dömös, Gárdony, PIlisszentiván,

Heti 2: Etyek, Pincehely,

Heti 3: Biatorbágy,

 

A B3 TAKARÉK Szövetkezet, a Mohácsi Takarék Bank Zrt. és a Pannon Takarék Bank Zrt. egyesülése

 

Kategória: A múlt, Budapest, Fejér, Komárom-Esztergom, Pest, Tolna, Veszprém | Szóljon hozzá most!

3a Pénzmosoda Hódmezővásárhelyi állítólagossággal

Csanádpalota beolvadt Székkutasba 2003. szeptember 1-jével.

Szolnok Környéki egyesült a Kunszentmárton és Vidéke Takarékszövetkezettel 2006. szeptember 29-én.

Alsójászság Takarékszövetkezet beolvadt Jászfényszaru Takarékszövetkezetbe 2006. december 29-én Jász-Takarékszövetkezet néven.

Kiskundorozsmai Takarékszövetkezet és Mórahalom és Vidéke Takarékszövetkezet az illetékes Cégbíróság határozata alapján 2008. augusztus 31-én Mórahalom és Vidéke Takarékszövetkezet néven egyesültek.

Szőreg és Vidéke Takarékszövetkezet és a Székkutas és Vidéke Takarékszövetkezet az illetékes Cégbíróság határozata alapján 2008. augusztus 31-én FONTANA Credit Takarékszövetkezet néven egyesültek.

Mórahalom és Vidéke Takarékszövetkezet 2009. július 15 től: Pillér Takarékszövetkezet.

2015. júliusban derült ki, hogy a szegedi székhelyű Fontana Credit Takarékszövetkezet és a Partiscum XI. Takarékszövetkezet, a szatymazi Szatymaz és Vidéke Takarékszövetkezet, valamint a kiszombori Kiszombor és Vidéke Takarékszövetkezet beolvad a mórahalmi székhelyű Pillér Takarékszövetkezetbe. Az egyesülési szerződés aláírásának időpontja 2015. június 29. volt.

A szentesi székhelyű Szentesi Hitelszövetkezet pedig beolvadt a szegvári székhelyű Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezetbe. Itt az egyesülés tervezett időpontja 2015. szeptember 30. volt.

2015. október közepén vált ismertté, hogy a tiszafüredi székhelyű Tiszafüred és Vidéke Takarékszövetkezet, valamint a jászberényi központú Jász-Takarékszövetkezet beolvad a kunszentmártoni székhelyű Kunszentmárton és Vidéke Takarékszövetkezetbe. Az úgy létrejövő társaság pedig 3A Takarékszövetkezet néven működik a jövőben. Az egyesülési szerződés dátuma szeptember 24., az egyesülés időpontja pedig 2015. december 31. volt.

A Pillér Takarék még ennél is leleményesebben, az „elérhetőség változása” címszóval tette közzé, hogy az ügyfelek többet nem látogathatják az újszentiváni, ruzsai, magyarcsanádi és királyhegyesi egységet. Kivétel nélkül mindet 2017. augusztusban csukták be.

2018. január 1-jével a Fegyvernek és Vidéke Takarékszövetkezet, a PILLÉR Takarékszövetkezet, a Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet, valamint az Újszász és Vidéke Takarékszövetkezet olvadt be a 3A Takarékszövetkezetbe.

2019. január 1-jén már nem nyitnak ki: Balotaszállás 2TB, Bordány 2TB, Csanádpalota, Csengele, Felgyő. Forráskút 2TB, Jánoshida, Pusztamérges 2TB,  Pusztaszer, Tömörkény, Zsana 2TB.

2019. február 1-jén már nem elérhetőek: Cibakháza, Csépa, Deszk, Jászfelsőszentgyörgy2TB, Jászladány, Jásztelek, Kengyel, Örményes, Rákócziújfalu, Tiszaderzs, Tiszapüspöki2TB, Zagyvarékas2TB.

2019. február 15-én Tiszabő, Tiszaroff.

Heti 1: Soltvadkert

Heti 2: Derekegyház, Földeák, Szajol,

Heti 3: Alattyán,  Kétpó, Maroslele, Nagymágocs, Pusztamonostor, Tiszabura, Tiszaszőlős

Kategória: A múlt, Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád, Jász-Nagykun-Szolnok | Szóljon hozzá most!

A Dél Pénzmosoda aljasságainak ismertetése, 33 fiók marad

Balatonföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet egyesül a Szigetvári Takarékszövetkezettel 2012. december 1-jén.

Szigetvári Takarékszövetkezet, a MECSEK TAKARÉK Szövetkezet és a Szentlőrinc-Ormánság Takarékszövetkezet egyesül, így 2017 . november 30-tól egy szervezetként, Dél TAKARÉK Szövetkezet néven, Pécsi állítólagos központtal.

2019. január 31-én bezár: Baksa, Berkesd, Bicsérd, Bükkösd, Felsőszentmárton, Görcsöny, Nagykozár, Nagypall, Pellérd, Somogyvár, Szabadszentkirály, Zákány.

 

Heti 2: Törökkoppány

Heti 3: Nagykanizsa,  Zamárdi

Kategória: A múlt, Baranya, Somogy, Zala | Szóljon hozzá most!

Isten nem fog kőzbelépni

2017. február 18-án raktam fel a honlapra a „Magyarország sem érdemel kegyelmet – Sátánisták Magyarországon” című cikket, melyben arról számoltam be, hogy a világ első „Szeplőtelen Fogantatás” kápolnáját a budaörsi Kőhegyen hogyan vették birtokukba a sátánisták. Ezt követően levelet írtam az illetékes egyházmegyei hivatalnak, akik visszajeleztek ugyan, hogy levelemet kézhez kapták, de aztán nem tettek semmit. Mivel a rombolást a helyi rendőrségen és önkormányzatnál is bejelentettem, a sátánista jeleket pár hét múlva „lesikálták”: ez azt jelenti, hogy a fekete vonalakat mintegy leradírozták, de ettől még azok nem tűntek el: továbbra is ott jelzik a sátánisták jelenlétét, csak most nem olyan feltűnő, hanem diszkrétebb formában: a fordított keresztek ugyanúgy ott vannak, csak most halványabbak, mint maga a fal.
Magyarul: a sátánista jelek nem tűntek el a kápolna falairól, nem festették le őket, nem hozták rendbe a helyüket, hanem csak elhalványították őket. Ami azt jelenti, hogy a sátánisták továbbra is megszállva tartják a kápolnát… – És a Szűzanya nem lép közbe….

Assisiben 1986-ban Wojtyla – majd évekkel később Ratzinger és Bergoglio is – minden eretnek és pogány vallás képviselőinek kiosztott egy katolikus templomot, hogy ott saját démonjaiknak áldozatot mutathassanak be. – És Isten nem lépett közbe… [A honlap számos cikke foglalkozik az Assisi-botránnyal, például ezek:
„Őszentsége, óvakodjon Assisi szellemétől!”
Az Assisi-botrány megismétlése – II.
„Amikor azt hangoztatják: béke és biztonság, akkor éri őket hirtelen a pusztulás…”
„Az igazság zarándokai, a béke zarándokai”
Az Assisi-béketalálkozóra nem-hívőket is meghívták
Az amerikanizmus – a modernizmus előkészítője]

Fatimában, a katolikusság egyik legszentebb kegyhelyén, a Szűzanya szobra előtt, 2004. május 5-én Devi istennő tiszteletére, a helyi „püspök” engedélyével, hinduk egy csoportja pogány áldozatot mutatott be. Lásd a honlap e cikkét: A fatimai szentély hindu-rituálé általi megszentségtelenítése!És Isten nem lépett közbe…

A honlapon évek óta olvasható egy interjú Malachi Martin atyával: „Senki nem bosszúállóbb, mint Jézus, ha valaki ahhoz nyúl, ami Hozzá tartozik” címmel. E cikk 8. és 9. pontját különösen érdemes újra és újra elolvasni: Itt olvasható a következő megállapítás is: „Isten nem készül tenni semmit. Isten nem avatkozik be. Nem fog történni hirtelen változás, amelynek következtében minden újból rendben lesz, és olyan katolikus lesz, mint volt azelőtt.” – „Isten nem készül tenni semmit.”

2019. májusában, Pünkösd előtt egy héttel, Bergoglio, aki magát az ördögnek nevezte, és aki – szerintem – egyre nagyobb valószínűséggel vagy maga az Antikrisztus, vagy az antikrisztusok egyike, a magyar katolikusság legjelentősebb kegyhelyére, Csíksomlyóra „látogat”, hogy ott a románokkal megünnepelje századik évfordulóját annak, hogy a nyugati, elsősorban a francia kormány „engedélyével”, sőt utasítására a románok kardcsapás nélkül elfoglalják, bekebelezzék Erdélyt, benne a katolikusok lakta Székelyföldet.
Feltételezhető, hogy e sátáni terv kiagyalása és megszervezése Sátán egyik evilági eszköze, a Szent Egyed közösségből indult el – erre ugyan nincs adatom, de áttekintve e közösség eddigi munkálkodását, és a találkozó jelszavait, e feltételezés nagyon is kézenfekvő.
Csupán néhány cikk a honlapról azokból, melyek a Szent Egyed közösség működését és céljait mutatja be:
A pápa kinevezte a vatikáni családi tanács új elnökét
Ami az Egyházban történik, az nem összefüggéstelen jelenségek sora, hanem egy terv része
50 év Nostra aetate

A sok szörnyű hír között kicsit megnyugtató, hogy az interneten megjelentek olyan cikkek is, melyek arra buzdítják a magyarokat, hogy ne menjenek el Csíksomlyóra „pápalátni”. Ezek közül a következő cikk részletesen tárgyalja ezt az előttünk álló szörnyű eseményt, és jó tanácsokkal is szolgál:
Csíksomlyó és a pápai „csentenár”…
[A cikkhez mindössze annyit szeretnék hozzátenni, hogy megjelenésekor, január 12-én, e mondattal végződött: „S ahogyan őseink, mi is bízzunk teljes bizalommal égi Édesanyánkban, aki nem hagyta el népét, s ma sem hagyja el a Székelyföldet… ellentétben a bukaresti díszvendéggel…” – Ezt a mondatot a szerző – sajnos – pár nap múlva erre „enyhítette” (nyilván meghajolva valamilyen kritikára): „S ahogyan őseink, mi is bízzunk teljes bizalommal égi Édesanyánkban, aki nem hagyta el népét, s ma sem hagyja el a Székelyföldet… s az Ő vendége lesz a Pápa Úr!” – Úgy hogy a megadott linken most már csak ez az utóbbi variáció olvasható.]

2011 őszén többrészes cikkben – „Átkozott az az ember, aki emberben bízik” – számoltam be őshazámban, Székelyföldön tett látogatásomról. A cikkben részletesen vázoltam a látottakat, azt a megrendítő látképet, amit a múltjával élesen szakított, teljesen modernistává vált erdélyi „katolikus” életről láttam. Azóta arról is tudomást szereztem, hogy Erdélyben alig akad olyan katolikus plébánia, ahol a plébános ne konkubinátusban élne. És ezt a hívek, csakúgy, mint Nyírő József korában, látszólag teljesen elfogadhatónak tartják.

A Bergoglio látogatását elemző, fent említett cikk küldője, egy kis észrevételt is fűzött küldeményéhez, mely így szól: „Ez a csíksomlyói történés vizsgakérdés lesz a rostán a magyarok, meg a székelyek számára: Szűz Máriához mennek-e, vagy az ördöghöz, bedőlve a szemfényvesztésnek. És komoly esély van a bukásra….”
Isten nem fog közbelépni, nem fogja megakadályozni, hogy Bergoglio és udvara, a diadalittas legyőzőkkel együtt belépjenek a csodatevő Szűz Máriát őrző csíksomlyói templomba, arra a szent helyre, ahol – miközben a férfiak a Hargitán harcoltak – a székely katolikus gyermekek és asszonyok kikönyörögték Máriától azt a győzelmet, mely biztosította számukra, hogy katolikusok maradhassanak. Bergoglio a maga vallásegyesítésének sátáni tervéhez pont azt a helyet választotta ki, mely éppen attól szent, hogy az ottani és akkori emberek életük árán is hűek akartak és tudtak maradni Krisztus igaz Egyházához, pont úgy, ahogy tették ezt az első háromszáz év dicsőséges vértanúi! Ha ez nem sátáni terv, akkor semmi!

A mai katolikusok, a mai magyarok nem foghatnak fegyvert hitük védelmére: de azt megtehetik, hogy távol maradnak ettől a gyalázattól! Miközben alázattal elfogadják Isten akaratát bűneik sokaságáért megérdemelt büntetésként! Azzal az alázattal és megbánással és könyörgéssel, mellyel a csíksomlyói hágó keresztútjának állomásait felajánló székelyek [lásd a két képet] fogadták egykor Isten csapásait. És akkor talán megkönyörül rajtunk az Úristen, és Magyarország Királynőjének közbenjárására a magyarok, székelyek maradéka őseik földjével együtt megmenekül a nagy leszámoláskor….

http://katolikus-honlap.hu/1801/csiksomlyo.htm

Kategória: Boldogasszony Anyánk, Csak a gyökér kitartson, Ébresztő, Erdély, Hazám, HITVALLÁS, igaz szó, Imádkozom, Jaj, Kívül, levél, Pest, Székelyek, Trianon sebei | Szóljon hozzá most!

Fókusz Pénzmosoda Jászszentlászlóról sem különb 68 marad

Az 1950-es években újra indult Takarékszövetkezeti szerveződés egyik első szereplője volt a Jászszentlászlói Takarékszövetkezet, melyből a későbbiekben nőtte ki magát a Fókusz Takarék.

1958. július 20-án alakult a jászszentlászlói anya takarékszövetkezet.

Az 1970-es évek végétől egymás után nyíltak az újabb kirendeltségek. Elsőként Szankon, majd azt követte Petőfiszállás, Csólyospálos, Kömpöc, Pálmonostora és bevontuk a működési körzetbe Kiskunmajsát is.

A folyamatosan változó törvényi szabályozás ’90- es évek végén elindított egy integrációs folyamatot a takarékok között. Így 1999. január 1-jén csatlakozott hozzánk a Mélykúti Takarékszövetkezet. Közös erővel kezdtünk annak a három évre kidolgozott programnak a végrehajtásához, ami takarékszövetkezetünk további gyors fejlődését eredményezte.

1999.augusztus 1-jétől a Kerekegyházi Takarékszövetkezet beolvadását és a Takarékbank Kecskeméti Fiókjának megvételét követően alakult meg a Fókusz Takarékszövetkezet.
 

Tiszaalpári beolvadt a Fókusz Takarékszövetkezetbe 2006. november 30-án.

FÓKUSZ Takarékszövetkezet, valamint a Fáy András és Tiszakécske Takarékszövetkezetek az illetékes Cégbíróság határozata alapján 2008. november 30-án  FÓKUSZ Takarékszövetkezet néven egyesültek.

2015. január 1-jén egyesüléssel csatlakozott a Dunapataj és Vidéke-, valamint a Solt és Vidéke Takarékszövetkezet a Fókusz Takarékhoz 11 kirendeltséggel.

A kiskunfélegyházi székhelyű Kiskun Takarékszövetkezet és a hartai központú Hartai Takarékszövetkezet beolvadt a jászszentlászlói székhelyű Fókusz Takarékszövetkezetbe, ott az egyesülés időpontja 2015. november 30. volt.

2016. november 30-án a Tompa és Vidéke Takarékszövetkezet , a Nemesnádudvar és Vidéke Takarékszövetkezet, valamint a Lakiteleki Takarékszövetkezet, egyesül a Fókusz Takarékkal.

2017. szeptember 30-án a Bácska Takarék  Borotai Takarék ; Hajós és Vidéke Takarékszövetkezet ; Rónasági Takarék valamint a Szabadszállás és Vidéke Takarékszövetkezet   egyesült a Fókusz Takarékkal.

2019. január 21-én már nem működnek: Ágasegyháza, Apostag, Bátmonostor, Bátya, Bugac, Császártöltés, Csávoly, Csátalja, Csikéria, Dávod, Dunaegyháza, Fajsz, Gara, Imrehegy, Jakabszállás, Katymár, Kisszállás. Kömpöc, Kunbaja, Kunfehértó, Kunszállás, Miske, Nyárlőrinc, Petőfiszállás, Szentkirály, Tataháza, Tázlár, Úszód, Városföld.

Heti 2: Borota, Pálmonostora, Soltszentimre, Szakmár, Szigethalom

Heti 3: Géderlak, Hercegszántó, Homokmégy, Madaras, Soltvadkert

Kategória: A múlt, Bács-Kiskun, Budapest, Pest | Szóljon hozzá most!

Hungária Pénzmosoda sem különb 37 fiókjával, de ki tudja meddig?

A Hungária Takarék 1956-os megalakulása óta, azaz már több, mint 60 éve bizonyítja, hogy alkalmas és képes a tagjai, a működési körzet lakosságának pénzügyi szolgálatára. 2001. óta a Hegyhátvidéke Takarékszövetkezet már a neve.

Siómenti Takarékszövetkezet beolvadt Dunaföldvár és Vidéke  Takarékszövetkezetbe 2006.  június 30-án.

Fadd és Vidéke egyesült Bátaszék és Vidéke Takarékszövetkezettel 2007. április 30-án.  

Nagymányok és Vidéke egyesült Völgység-Hegyhát Takarékszövetkezettel 2007. június 30-án.

TamásiTakarékszövetkezet és Völgység-Hegyhát Takarék 2007. október 31-én egyesültek.

A Völgység-Hegyhát Takarékszövetkezet 2012. július 1-jén megváltoztatta nevét Hungária Takarékra.

 

Működési területünkön 47 egységben állunk partnereink rendelkezésére, emellett már 74 önkormányzat számlavezetését látjuk el.


2017. szeptember 30-án Dalmand, Dunaszentgyörgy, Egyházaskozár, Felsőnyék, Györe, Harc, Kárász, Kéty, Kocsola, Lengyel, Mezőfalva, Mindszentgodisa, Nagykónyi, Nak, Őcsény, Váralja már megszünt

Heti 1: Aparhant, Baracs, Báta, Madocsa (2019. január 15-től tanácsadó pont)
 
Heti 2: Magyarszék, Sióagárd, Szakály, Szedres, Vásárosdombó

Kategória: A múlt, Baranya, Fejér, Tolna | Szóljon hozzá most!

M7 pénzmosodát Budapestről irányítják, a többi mellébeszélés

256/2000. számú határozat a Gyenesdiás és Vidéke Takarékszövetkezet, a Zalaszántó és Vidéke Takarékszövetkezet, a Zalaszentlászló és Vidéke Takarékszövetkezet és a Zalavár és Környéke Takarékszövetkezet beolvadással történő egyesülésének engedélyezéséről a Hévíz és Vidéke Takarékszövetkezetbe.

Karád beolvadt Balatonszárszóba 2003. december 31-én – Dél-Balaton Takarékszövetkezet néven.  

Pacsa és Surd Takarétkszövetkezetek beolvadtak Bak és Vidéke Takarékszövetkezetbe  2004. decemberével.

Dél-Balaton Takarékszövetkezet és Nagyatád Takarék Szövetkezetkezet Somogy Takarék Szövetkezet néven egyesültek 2008. december 31-én.

Bak és Vidéke Takarékszövetkezet és a Hévíz és Vidéke Takarékszövetkezet az MNB H – EN – I – 908/2016 számú határozata alapján beolvad a Zalavölgye Takarékszövetkezetbe  , a Zalavölgye Takarékszövetkezet neve a Zala Takarékszövetkezetre módosul .

A jelenlegi 55 fiókjából 20-at bezárnak, ezek a következők: Balatonszentgyörgy, Bázakerettye, Búcsúszentlászló, Gellénháza, Gelse, Hahót, Lábod, Mesztegnyő, Miháld, Molnári, Nova, Páka, Rezi, Sármellék, Tornyiszentmiklós, Türje, Vonyarcvashegy, Zalaapáti, Zalaszántó, Zalaszentiván. Ezeket fokozatosan heti 1-2 naposra szükítették le, hol vannak ilyenkor a képviselők? Előzmény 2017. szeptember 30-ával Becsehely, 2017. július 31-ével Andocs, Balatonfenyves, Balatonszemes, Garabonc, Háromfa, Látrány, Mernye, Somogysámson, Tarany.  Hogy mi a valós ok, azt lehet sejteni, csak be kell menni a Földhivatalba…

Valamikor volt még a Bak Takarék Gutorföldén, Murakeresztúron, Nagykapornakon, Pusztaszentlászlón, Söjtörön, Zalaszentbalázson, Zalaszentmihályon,  Dél-Zalai Takarék Bánokszentgyörgyön, Zalabaksán , Hévíz Takarék Alsópáhokon, Balatongyörökön, Karmacson, Kehidakustányban, Várvölgyön, Zalaváron, Kéthely Takarék , Somogy Takarék , Zalavölgye Takarék Bagodon, Csonkahegyháton, Egerváron, Pókaszepetken, Salomváron, Zalaszentgyörgyön.
 

Kategória: A múlt, Somogy, Zala | Szóljon hozzá most!

ÉNYKK-VBusz

Korábban “Balaton Volán Vállalat” néven egész Veszprém megye összetartozott, veszprémi központtal. 1990-ben a Balaton Volán egyes telephelyei önállósodtak, és így született meg a Pápai, a Várpalotai és a Dudari Volán Vállalat amik később Kft.-ként üzemeltek tovább. 1998. január 1-jén e három cég egyesült neve Bakony Volán Rt. lett, majd 2005-től Zrt.-ként működik mai napig is. Székhelye már Pápán található, korábban Várpalotán volt.

Sajnos nem tudom, mikor csatlakozott a Balatonfüredi Volán a veszprémi székhelyű Balaton Volánhoz?

 

A Somló Volán Közlekedési Zrt. 1998. január 1-jén az Ajkai Volán Kft. általános jog-utódjaként jött létre. A részvénytársasággá alakulást megelőzően az állami tulajdonosi jogokat gyakorló Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. döntése értelmében a Sümegi Volán Kft. és a Tapolcai Volán Kft. beolvadt az Ajkai Volán Kft-be. 2005. december 5-én a társaság zártkörűen működő részvénytársasággá alakult (Somló Volán Zrt.).

1984. január 1-jétől önálló, Kisalföld Volán Vállalat néven. 1992 decemberében részvénytársasággá vált, Kisalföld Volán Rt. néven. 2006 óta zártkörűen működő részvénytársaság, Kisalföld Volán Zrt. Az 1990-es évek elején hozták létre, – a volt VOLÁN vállalatokból – gazdasági társaságként, amely Győr, Mosonmagyaróvár és Sopron helyi közlekedését, valamint Győr-Moson-Sopron megye távolsági közlekedését látja el.


A Zala Volán Zártkörűen Működő Közlekedési Részvénytársaság (röviden: Zala Volán Zrt.) Keszthely, Lenti, Nagykanizsa és Zalaegerszeg helyi, illetve Zala megye helyközi-távolsági autóbusz-közlekedését ellátó közlekedési vállalat volt. Székhelye Zalaegerszegen volt.

Az ÉNYKK Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ Vas, Győr-Moson-Sopron, Zala és Veszprém megye autóbuszos közlekedését látja el 2015. január 1-jétől a Vasi Volán, a Kisalföld Volán, a Zala Volán, a Balaton Volán, a Bakony Volán és a Somló Volán jogutódjaként.

Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata 2018. június 27-i közgyűlésen döntött a helyi menetrend szerinti közösségi közlekedés átszervezéséről. A V-Busz Veszprémi Közlekedési Kft. veszprémi önkormányzati tulajdonú vállalat. A céget 2018. július 1-jén alapították azzal a céllal, hogy 2019. január 1-jétől az állami Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ helyett saját tulajdonú társasággal végeztesse el az önkormányzat a helyi menetrend szerinti személyszállítást.

 

Melyik lesz a következő?

Kategória: Győr-Moson-Sopron, közlekedési központ, Vas, Veszprém, Zala | Szóljon hozzá most!

Tüntetések a rabszolgatörvény ellen Magyarországon – az illiberális hegemónia bomlása?

Az elmúlt hetekben Magyarország újra a nemzetközi sajtó címlapjaira került. Ami ezúttal a figyelmet megragadta, az az a mozgalom, amely a Munka Törvénykönyve újabb átírása ellen indult el. December 12-én a Fidesz elfogadott egy törvényt, amely a túlórák keretét a dolgozók számára az éves maximális 250 óráról 400 órára emelte. Ezt a kormányzó Fidesz egyébként már 2011-ben is a munkaadók javára módosította. A törvény mostani elfogadását a parlamentben sorra lejátszódott kaotikus jelenetek kísérték, melyek során az ellenzéki képviselők a törvény elfogadását kívánták obstruálni.

Ugyanakkor pedig szabad kezet ad a munkaadónak arra, hogy akár három évig halogassa a túlórák kifizetését. Tavaly már beterveztek egy hasonló módosítást, azonban azt akkor gyorsan visszavonták, miután a kormány rájött arra, hogy a népszerűtlen intézkedés közvetlenül a 2018 parlamenti választások előtt bedöntheti a Fidesz népszerűségét. Fidesz-képviselők nem-hivatalos nyilatkozataiból tudható, hogy a törvényt most azért terjesztették be újra, hogy kielégítsék a német autógyártó cégek követeléseit, mivel ők egyre súlyosabb munkaerőhiánnyal néznek szembe egy alacsony bérekre épülő gazdaságban, amelyet a munkaerő jelentős része hagyott ott az ausztriai, németországi vagy más nyugat-európai jobban fizető munkehelyekért.

A kormányzó pártot így tetten érték, és egyébként legyőzhetetlen propagandagépezete hirtelen már csak kínlódva tudta fenntartani a „munkaalapú társadalomról” szóló diskurzust, amelyet a Fidesz épp azért talált ki, hogy legitimálja a munkajogok és a szakszervezetek gyengítését, és a társasági adó óriási visszavágását valamint egyéb intézkedéseket, amelyek egy zabolázatlan kapitalizmus felé sodorják az országot.

A kormányt nyilvánvalóan meglepte az utcai demonstrációk nagysága és intenzitása, amelyeket a szakszervezetek szerveztek legújabb intézkedésük ellen. A szakszervezeteknek pedig sikerült félretenni ellentéteiket, és igen hatásos keretezéssel jelentkeztek – „rabszolgatörvénynek” nevezték a módosítást –, összerombolva ezzel a Fidesz óvó gonddal építgetett populista önképét a kormányról, amely a magyarokat próbálja megvédeni Soros György és az európai liberális elit terveitől, és amely az előző kormányt is népellenes erőként mutatta be, amely a külföldi tőke érdekében rabszolgasorba taszítaná a magyarokat. A szakszervezetek közös keretezése kulcsszerepet játszott abban, hogy az elégedetlen polgárokat végül utcára vigye.

Míg a korábbi tüntetéshullámok (néhány kivételtől eltekintve) csupán a fővárost és a felső-középosztályt tudták megszólítani, a tüntetések ezúttal általában csendes vidéki városokban is számottevő tömeget mozgattak meg. Az utcai mozgalom ugyancsak kulcsszerepet játszott a széttöredezett parlamenti ellenzék felbátorodásában és összefogásában.

Ez az ellenzék a Fidesz áprilisi, harmadik győzelme után a teljes szétesés szélén állt. Korábban megelégedett nagyrészt szimbolikus tiltakozó gesztusokkal. Ezúttal azonban a képviselők összefogtak, hogy megakasszák a szavazási procedúrát. Noha ez az erőfeszítésük nem járt sikerrel, a Fidesznek csak úgy sikerült a törvényt elfogadtatnia (az igazságügyi miniszter kemény ellenőrzése alatt álló közigazgatási bíróságokról szóló, új törvénnyel egyetemben), hogy a folyamat jogilag megkérdőjelezhetővé vált. A szavazásról egy (a rendkívül kicsi, baloldali Párbeszéd frakciójához tartozó) ellenzéki képviselő által készített élő Facebook-videó rekordnagyságú, 1,2 millió megtekintést ért el, ez pedig megmutatta, hogy a polgárok valójában nem vesztették el politikai érdeklődésüket, és van módja az ellenzéknek arra, hogy mobilizálja őket.

Ez volt az a felismerés, amely arra sarkallta az ellenzéki képviselőket, hogy a tüntetések élére álljanak, és hogy megpróbálják megerősíteni a mozgalmat a követelések sorának kibővítésével. December 16-án néhány képviselő a közmédia épülete elé vezette a tüntetőket, és összesen 13 ellenzéki, parlamenti politikus ment be az épületbe, hogy a rabszolgatörvény visszavonásán felül az új követeléseket élőben is beolvastassák: kevesebb rendőri túlórát; független bíróságokat; a közmédia függetlenségét és az Európai Ügyészséghez való csatlakozást.

A közmédia vezetősége azonban megtagadta a követelések beolvasását és erőszakkal, biztonsági őrökkel távolította el a képviselőket épületéből – mindez pedig lehetőséget adott az ellenzéknek arra, hogy rámutassanak az Orbán-rezsim autoriter jellegzetességeire is.

Az utcai megmozdulások kétségkívül aláásták tehát a Fidesz legitimációját, és a parlamenti ellenzék ismét erőre kapott. 2019 januárja pedig a tüntetéssorozat folytatását hozta, hiszen a szakszervezetek már egy általános sztrájk megszervezését is ígérték, és a politikai ellenzék is mozgósítja hadait. Noha az általános sztrájk, mint út logikusnak tűnik, tekintve azt, hogy a Fidesz egy jottányit sem hátrált meg szándékait illetően (Áder János elnök pedig december 20-án alá is írta a rabszolgatörvényt), a magyar szakszervezeti mozgalom gyengesége ezt igencsak kockázatos lépéssé teszi.

Ha a dolgozók nem csatlakoznak az általános sztrájkra való felhíváshoz, az könnyen a tüntetéshullám végéhez vezethet, és tovább rombolná a szakszervezetek alkupozícióit is.

Ugyanakkor viszont a parlamenti ellenzék erőfeszítései, melyekkel a tüntetések széles, rendszerellenes mozgalommá bővülését próbálják elérni, ugyancsak veszélyesek, hiszen egészen más problémákat helyezhetnek előtérbe, mint az a téma, amely végre sikeresen szólította meg a munkásosztálybeli választókat is, akik eddig politikailag jórészt passzívak voltak.

A következőkben megpróbálom megvilágítani a tüntetéshullám törékenységét. Ehhez két másik ellenzéki mozgalommal vetem azt össze: a francia „sárga mellényesekkel” és a lengyel politikai ellenzékkel. Némileg egyszerűsítve fogom bemutatni őket, hogy jobban megvilágíthassam a magyar tüntetések legfontosabb tulajdonságait.

Ami a magyar és a francia mozgalmakat elsősorban összeköti, az az úgynevezett neoliberális és poszt-neoliberális kormányzási módszerrel való szembehelyezkedésük. Noha a fősodratú (liberális) sajtó általában Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök figuráját használja arra, hogy a centrumországok „Európa-párti kozmopolitái” és a periféria „Európa-ellenes populistái” közötti ellentétet hangsúlyozza, ez a keretezés általában lényeges hasonlóságokat fed el Macron és Orbán projektjei között.

Az egyik legfontosabb ilyen kapcsolat a nyugati ipari tőke függése az olcsó kelet-európai munkaerőtől, valamint az alacsony társasági adótól. Ezen felül ezeket a rendszereket úgy tervezték meg, hogy a jóléti kiadások és más létfontosságú közkiadások csökkentésével sajtoljanak ki járulékos munkát a gazdasági versenyképesség fenntartásához.

És éppen ennek a politikai-gazdasági rezsimnek a szimbólumai azok, amelyek ellen mindkét ország utcai mozgalmai tiltakoznak.

Természetesen ez a két politikai rendszer lényeges pontokban el is tér egymástól. Az új (és jobbra tolódó) francia politikai centrum eddig elkerülte az idegenellenes ultranacionalizmust. Pedig ez éppen azóta az európai jobboldal egyik legfontosabb eszköze, mióta Margaret Thatcher brit miniszterelnök a nyolcvanas években megmutatta, hogyan lehet felülről szervezetten, az etnikai/faji/vallási/erkölcsi értelemben vett „mások” elleni morális pánikkal elrejteni azokat az antagonizmusokat, amelyek a munka és  tőke között feszülnek. Ezt a szervezett morális pánikot a radikális jobboldaliak (olyan „nemzeti populisták” is, mint Orbán, de néhány saját magát „szociáldemokratának” tartó rezsim is) Kelet-Európában azért kezdték el alkalmazni, hogy eltereljék a figyelmet arról: éppen „autoriter kapitalizmust” építenek az európai periférián.

De e lényeges különbség miatt nem téveszthetjük szem elől, hogy ezekben az országokban számos  közpolitika – ilyenek a megszorítások, de szűkebben véve a hitel-kötelezettségek büntetésszerű behajtása a nemzeti, háztartási és fogyasztói szinten – ismét felélesztette a neoliberalizmust egy új, államcentrikusabb és egyedibb formában, a politikai centrális erőtérben.

Franciaország „sárga mellényesei” és Magyarország rabszolgatörvény-ellenes tüntetői a népi elégedetlenség kifejezői a neoliberális rendszerekkel szemben, amelyek a sebezhetőbb társadalmi csoportokra tesznek folyamatosan extra terheket, a részben éppen az állam által teremtett szociális válság felett próbálnak rendőrösdit játszani – miközben a tőkét  és a középosztályt védelmezik.

Sárga mellényesek párizsban (Fotó: Flickr /
NightFlightToVenus)

A két mozgalom tömegbázisa közötti különbségek részben magyarázhatóak azzal, hogy a két országban a politikai szabadságjogok védelmének helyzete eltérő. Magyarországon a polgárok már nem lehetnek biztosak abban, hogy a kormányellenes tüntetéseken való részvétel – avagy azok puszta támogatása a közösségi médiában – nem vezet majd személyes megtorláshoz ellenük. Egy fiatal tüntetőt, aki egy zászlórúdra fújt fel vízbázisú festékkel egy feliratot a parlament épülete előtt, máris 312 órás közösségi munkára ítéltek, és egy belga-kanadai állampolgárságú diákot is bíróság elé állítottak, miután állítólag inzultálta a rendőröket (az ügyész az ő esetében 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztést kért). A francia rendőrség persze nem éppen arról híres, hogy kesztyűs kézzel bánna bárkivel, de ez a magyar „szelektív kriminalizációs” gyakorlat (amely egyértelműen a demonstrálók otthon tartására irányul) jelenleg még elképzelhetetlen lenne Franciaországban. [1]

Más fontos különbségek is vannak természetesen a francia és a magyar példák között. Fontos kiemelni, hogy a francia mozgalom elérte kezdeti követelését (az üzemanyag adójának tervezett emelése elmarad), néhány apró járulékos engedményt is kiharcoltak, és talán még Macron legitimitására is halálos csapást mértek. A magyar mozgalom eddig csupán a kormányzó pártok „magyarokat védelmező”, népbarát, populista imidzsének aláásását és a „zombiellenzék” felélesztését vívta ki. És ezek az apró eredmények is törékenyek még. A fő kockázat pontosabb bemutatása céljából most röviden rátérek a lengyel ellenzéki példára is.

A 2018-as helyhatósági választásokon az egyesült ellenzék súlyos vereséget mért a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) pártra a nagyobb városokban. A liberális Polgári Platform (PO) – Lengyelország egykori, 2007 és 2015 között kormányzó pártja és a jelenlegi legnagyobb ellenzéki erő – nagyon nagy támogatást kapott a városokban, nagyon jelentős polgármesteri székeket hódított el, és meglepően könnyű győzelmet aratott Varsóban is. Ezek a diadalok egy olyan program segítségével valósultak meg, amely a Jaroslaw Kaczynski előtti „normalitáshoz” való visszatérést ígérték.

„Szeretlek, Lengyelország!” – Grezgorz Schetyna (középen), a Polgári Platform vezetője ellenzéki tüntetést vezet Varsóban, 2016. november 11-én / fotó: Grzegorz Schetyna, Twitter

A már a 2015-ig hatalmon lévő kormányokban is fontos pozíciókat betöltő Grzegorz Schetyna által vezetett PO alapvetően az elmúlt évtized neoliberális programjának visszatérését ígérte, éppen annak a projektnek, amit a szavazók 2015-ben elutasítottak, amikor egyedüli kormányzásra adtak felhatalmazást a PiS-nek. Míg a PO megőrizte a nagyvárosi szavazók (tehát politikájuk legfőbb kedvezményezettjei) közötti népszerűségét, súlyosan kikapott a vidéki régiókban, ahol kormányzásuk alatt a gazdaság lényegében stagnált, és amelyeket tömegesen hagytak el a fiatalok, hogy külföldi nagyvárosokban vállaljanak munkát. Ezt a trendet a legutóbbi regionális voks sem törte meg, amelyek fontosságát az is mutatja, mekkora szerepük van a régióknak az EU-s pénzek szétosztásában, amelyek egyben a párttámogatások fő forrását is képezik.

A PiS a szavazatok 34 százalékát szerezte meg összesen, és kilenc regionális közgyűlésben lett a legnagyobb párt. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy 2015-ös győzelmét követően a PiS – a Fidesz nyomdokaiba lépve – sikeresen építette ki elismertségét az elégedetlen szavazók között, azt ígérve, hogy megvédi a lengyeleket a külső ellenségtől, és ügyelve a gazdasági növekedésre, amely most már nemcsak erősebb, de egyenlőbben is oszlik meg a lakosság körében, mint korábban.

Míg tehát a PiS-nek teljesen világos karaktere van, az, hogy pontosan mit képvisel a PO a PiS-ellenességen kívül, egyáltalán nem világos.

Még az ellenzék nagyvárosi sikereit is inkább magyarázza a nagyvárosi szavazók PiS-ellenessége, mint bármiféle alternatíva iránti valós lelkesedés. Ráadásul Schetyna továbbra is az egyik legkevésbé megbízhatónak ítélt politikus Lengyelországban, főleg az előző kormányban betöltött szerepe miatt. Mindez nemcsak azt jelzi, milyen nehéz lesz a PiS-t megverni az idén esedékes, parlamenti választáson, de tágabb értelemben arra is rávilágít, milyen nehezen tarthatja meg az elit a szavazókat, ha lejáratódott, neoliberális politikát és régi arcokat tud csak prezentálni.

Na de miért fontos mindez a magyar események szempontjából? Éppen azért, mert december 12-e után – mivel a parlamenti ellenzék sikeresen állt be a tüntetések élére – megfigyelhettünk egy bizonyos eltolódást a mozgalom követeléseiben és beszédmódjában.

Amíg a szakszervezetek vezették a mozgalmat, mind a tüntetők, mind az ellenzék a rabszolgatörvényre és a Fidesz jól titkolt – de mostanra leleplezett – politikájára fókuszáltak, amelynek keretében kiszolgáltatja a magyarokat a külföldi tőkének. Ez az keretezés, ahogyan fentebb már megjegyeztem, igen kényelmetlen helyzetbe sodorta a Fideszt, ahogyan azt a tüntetések általában csendes vidéki városokban való kirobbanása is felfedte, és olyan választókat is sikeresen megszólított, akiket az ellenzék számos múltbeli kísérlete a demokrácia lebontásának megakadályozására és a jogállam védelmére eddig egyáltalán nem érintett meg.

Noha az ellenzék erőfeszítései, hogy a követelések spektrumát kibővítsék a fentebb már részletezett pontokkal, logikus lépésnek tűnik, de elvezetheti a mozgalmat ugyanabba a zsákutcába, amely az eddigi, 2010 és 2018 közötti ellenzéki tüntetések egymás utáni kifulladásához is vezetett.

Még pontosabban: ha a kizsákmányolás és az autoriter kapitalizmus elleni küzdelmet felváltja a jogállam visszatérésének követelése, akkor minden valószínűség szerint csupán a korábbi forgatókönyv ismétlődik. A tüntetők köre leszűkül a már állandó, megszokott szereplőkre, egyszerűen szólva: a budapesti középosztályra. Ők (ahogyan azt ma már pontosan tudjuk), nem számosak, és nem rendelkeznek elég hatalommal ahhoz, hogy valódi kihívást jelentsenek a Fidesznek.

Ráadásul, ha az ellenzék a tüntetések támogatása felől az ellenőrzés átvétele felé mozdul el, ez sokkal egyszerűbbé tenné a kormánypárt dolgát, amikor azt állítja, hogy a tüntetők egyszerűen ugyanazt a kifáradt liberális politikát képviselik, amely egyszer, 2006 után már gazdasági és morális romhalmazzá tette Magyarországot (erre lásd pl. Szombati 2018). Ha a szakszervezetek és a munkások eltűnnek a képből, nagyon nehéz lesz az egyszerű választók maradék részét is az utcán tartani, különösképpen a kisebb városokban. Ahogyan azt a lengyelek esetében láttuk, a progresszív politika újraéledése mind legitimációjában, mind politikai erejében a munkásosztálybeli támogatástól függ.

Amint azt a 2016-os, kritikus év óta lezajlott események bizonyították, és ahogyan azt antropológusok már jóval korábban megjegyezték (lásd: Kalb és Halmai 2011, és Kalb és Mollona 2018), a neoliberális hegemóniával szembehelyezkedő mozgalmak Európában egyre inkább kemény jobboldali (ultranacionalista és kirekesztő), avagy illiberális (bonapartista és neoliberális) formában jelentkeznek a baloldali orientáció helyett.

A szélsőjobboldali aktivisták jelenléte Párizs utcáin (még akkor is, ha a Nemzeti Tömörülés [a Marine Le Pen által átnevezett korábbi Nemzeti Front; a szerk.] nem tudta a „sárga mellényesek” feletti irányítást megszerezni) megmutatja, milyen tétjei is vannak a játéknak. A neoliberalizmus újjáéledése Lengyelországban ugyanakkor rávilágít az elitpolitika szívósságára is a kontinens egyes sarkaiban (még akkor is, ha visszatérésük az EU perifériáján továbbra is erősen valószínűtlennek tetszik).

Magyarország esetében olyan helyzetbe kerültünk, amikor a rendszerellenes tüntetések politikai tartalma és iránya (a poszt-neoliberális renddel való szembehelyezkedés) még mindig fordulhat bármerre. Itt a liberális hegemónia egykori bástyái nem csupán erodálódtak, de alapvetően alá lettek aknázva, gondoljunk csak a régi liberális pártok eltűnésére vagy éppen a Közép-Európai Egyetem elűzésére Budapestről. Éppen ezért nagyon nehéz itt elképzelni a lengyel helyzet megismétlődését, tehát a régi elit bármiféle visszatérését. Ez önmagában viszont nem jelenti azt, hogy nem ismétlődhet meg a tüntetések előző (2010 utáni) hullámokhoz hasonló bukása. A korábbi tüntetések ugyanis nagyon karakteresen liberális tónust kaptak, ezek után pedig kifulladtak, ezzel apátiát és általános reménytelenség-érzést okozva.

A helyzet tehát igen fogas kérdés elé állít: a liberális felügyelet alatti neoliberalizmus túlzottan szét van verve ahhoz, hogy újjáéledjen; a szélsőjobboldali ellenmozgalmat annyira meggyengítették, hogy már nem is reménykedhet abban, hogy egyedüli kihívója legyen a hegemón pártnak, amely sok tekintetben átvette az ő kulturalista külsőségeiket; a baloldal pedig még mindig térdre van kényszerítve, program és életképes szervezeti háttér híján.

A Fidesz leváltására kínálkozó egyetlen reális esélyt jelenleg egy pluralisztikus „népfront” jelenthetné. Ez a népfront az elégedetlenség legtágabb köreit is képes lenne magához vonzani (mind városi, mind vidéki területeken), és Orbán egyszerű leváltásánál sokkal többet tudna ígérni (a miniszterelnök személye jelenleg ugyanis hasonló áttétes szimbólum-szerepet játszik az ellenzéki képzeletben, mint Soros a Fidesz szavazói számára).

Amire szükség van, az egy közös minimum a Fidesz utáni időszakra. A pluralisztikus ellenmozgalom sikeréhez ennek a minimumnak fontos része kell, hogy legyen az erős „szociális” és munkás-érdekvédelmi elem. A jelenlegi demonstrációk tétje nézetem szerint tehát az, hogy az elvezethet-e majdan a munkásmozgalom újbóli megerősödéséhez, és munkáspárti politikai szervezetek megjelenéséhez.

Nagyon nehéz elképzelni azt, hogy a Fidesz mindezek nélkül eltávolítható lenne a hatalomból.

Hivatkozott irodalom

  • Kalb, Don, and Gabor Halmai, eds. 2011. Headlines of nation, subtexts of class: Working-class populism in neoliberal Europe. New York: Berghahn Books
  • Kalb, Don, and Mao Mollona, eds. 2018. Worldwide mobilizations: Class struggle and the urban commons. New York: Berghahn Books
  • Szombati, Kristof. 2018. The Revolt of the provinces: Anti-Gypsyism and right-wing politics in Hungary. New York: Berghahn Books.

A cikk eredeti, angol változata a Focaal antropológiai szakblogon jelent meg, 2018. december 28-án. Néhány részletet aktualizálva közöljük a magyar fordítást.

Fordította: Tóth Csaba Tibor. A fordítást az eredetivel egybevetette: Kováts Eszter.

Kategória: A mi határunk, A múlt, Csonka-Magyarország | Szóljon hozzá most!